Ami eddig történt

Tartalmas, lányokban gazdag év volt ez. Volt pofáraesés, megbocsátás, nemtalálkozás, mégistalálkozás, sunyinösszejövés, hivatalossátevés és sok-sok szakítás. Aztán a végén persze itt vagyok megint és próbálom összeszedni, hogy kiknek szól most ez. Mivel esélyem nincs, inkább feladom. Rátok bízom. Itt egy ing mindegyikőtöknek. Ha tetszik, hát viseljétek egészséggel. Ha nem, akkor persze nem erőszakolom rátok. Boldog karácsonyt.

 A művészkedés pedig az egyik legálságosabb dolog mind közül, halálkomolynak ható mondatokban elmondani a Nagy Igazságot, igen, erre vágyhatsz, de megcsinálni majdnem felesleges.

 Mozgalmas év áll mögöttem. Volt itt minden, forradalom, önsajnálat, szerelem, szex, drogok, rockandroll. Íme egy rövid, de legalább közhelyes lista a tanulságokról:

 Olyan 13 éves lehettem, mikor a kettő közül az egyik bátyám lustaságból, vagy mert tényleg valami dolga volt és nem ért rá, mindenesetre megkért rá, hogy ugyan, másoljak már le neki egy cédét, meg akkor már hallgassam is meg, tetszeni fog. Tetszett.

Junkie Manó utolsó meséje

 Junkie Manó mesélj nekünk! / Junkie Manó, mondd el nekünk! / Beültünk a körbe, / úgyhogy mostmár végre / szépen lassan betéphetünk.

 Hihetetlen mennyiségű spam, feleannyi karácsonyi üdvözlet és néhány szerelmes levél után tegnap este végül összeszedtem minden bátorságom és igennel válaszoltam a Kérdésre, ezzel életem eddigi legfontosabb döntését meghozva.

 Valójában semmi különös, szombaton történt, hogy telefonáltam egyet dél-egy körül, miután előző este egy időre utoljára berúgtunk, mint az albán szamár (amely kifejezést az istennek se bírok megérteni, valaki segítsen, végül is ezt együtt kell, nem?).

 Az előző bejegyzésben, nem is olyan régen, nagyon lelkesedtem azért, hogy Manó végre hazaugrott látogatóba Londonból. Az mondjuk egy elég durva félelmem volt korábban, hogy valami miatt mégsem tudunk majd találkozni, ami egyébként egy teljesen normális dolog, mikor valakit annyira vársz már, hogy az energiád felét csak az emészti fel, hogy kitaláld, hova mentek majd, milyen lesz, satöbbi. Ilyen ez a showbiznisz.

Egy hónap és egy nap híján éppen egy éve lesz, hogy beszédültem a Snapsz nevű kocsmába, pusztán azért, hogy minden felforduljon körülöttem. Nyilván nem szándékosan lett úgy intézve, hogy pont aznap landolj itthon amikor, de az az igazság, hogy ez csak még jobban ráad a hangulatára a dolognak.

 Ha már a kezedbe adták a tollat, akkor használd is, ne ereszd el, akárhogy is próbálnak rávenni olyan érvekkel, hogy pofára fogsz esni, meg hogy féltenek. Írj. Még a külalak sem számít, úgyis mindenki csak annyit olvas el belőle, amennyit megért, és úgy értelmezi, ahogy éppen kényelmes. Nincs ezzel baj, nem kell rajta idegeskedni. Sőt, ennél jobb buli valójában nagyon kevés van.

 aztán kis borocskával leöblíted és már rendben is van minden, persze, nyilván lehet sör is, ha inkább azt szereted jobban. Heineken? Oké, menjen, aztán csak óvatosan, sok fűszert raktunk bele, ahhoz képest pláne, hogy csak négyen vagyunk.

 Az egy olyan hely, ahol félév eltelik kábé két hét alatt és még csak észre sem veszed, csak akkor tűnik fel, mikor valaki a tévét bámulja, aztán rád néz és azt mondja, hogy baszod, már éjfél van, ennyi volt. És tényleg csak annyi (meg aztán a következő napok is, egész életedben). El lehet mondani, hogy miért van az, hogy kissé sápadtan mosolyogsz magad elé meredve, hogy miért nincs fogalmad se a külvilágról. Meg lehet magyarázni a botlást és utána mártír pózba helyezkedve el lehet érni, hogy mindenki azt gondolja, hogy te vagy az áldozat.

Van ez a közhely, hogy minden buli jó, csak a társaság lehet béna. Én ezzel majdnem teljesen egyetértek, de valójában attól, hogy jófejemberek vesznek körbe, még nem lesz automatikusan kurva jó hangulatod (most tekintsünk el a különböző tudatmódosító szerektől, amiket ilyenkor fogyasztunk), csak akkor, ha a társaságot alkotók megfelelnek bizonyos kritériumoknak. Gondoljatok most erre úgy, hogy a Társaság egy kaja. Na akkor most itt van a recept.

Szóval az úgy volt, hogy megint beszóltak, pedig tényleg nem csináltam semmi rosszat. Asszem.

Az egyetlen problémám a különböző házi dolgozatokkal az, hogy meg kell őket írni.

Félidő van, úgyhogy ráérünk.

Tegnap este megtértem.

Két héttel később...

Junkie Manó mesélj nekünk! / Junkie Manó, mondd el nekünk! / Beültünk a körbe, / úgyhogy mostmár végre / szépen lassan betéphetünk.

Hosszú idő után először megpróbáltam végigülni egy istentiszteletet. Annyit legalább ért a dolog, hogy most 10+1 pontban beszámolhatok róla.

Van az úgy, hogy minden kúl.

Junkie Manó mesélj nekünk! / Junkie Manó, mondd el nekünk! / Beültünk a körbe, / úgyhogy mostmár végre / szépen lassan betéphetünk.

Trubadúrköltészet: igazából csak szexelnék, de valahogy elő kell adnom. Mondta úgy a második feles után (hogy előtte mi volt, mit számít?) és bár megkérdőjelezhető a finomsága, azért valahol igaza volt.

Ezt a vidám történetet Fruzsitól hallottam, akivel együtt dolgoztunk egy álmos csütörtök délutánon. Én éppen vadul írogattam egy füzetbe és mikor megkérdezte, hogy mit alkotok, mondtam neki, hogy fogalmam sincs, talán regényt írok. Láttam, hogy kicsit készen van, ezért megkérdeztem, hogy miafaszvan, mire elmesélte az egyerák mögött olvasható szotrifélét. Mivel mást nem tudtam tenni, megígértem neki, hogy az egyik karaktert Sáriról fogom elnevezni és jól bosszút állok rajta. A regény soha nem fog elkészülni, de tény, a legjobb barátnő kategóriában legalább esélyes a kis ribanc az Arany Szardarabra.