Hihetetlen mennyiségű spam, feleannyi karácsonyi üdvözlet és néhány szerelmes levél után tegnap este végül összeszedtem minden bátorságom és igennel válaszoltam a Kérdésre, ezzel életem eddigi legfontosabb döntését meghozva.
Igen, jól gondoljátok, tényleg arról van szó. Töröltem magam az iwiw-ről. Bár csak harmadik próbálkozásra sikerült, végül hagyta magát a rendszer, elfogadta döntésemet. Még meg is indokoltam, mert megkért rá. "SZAR!", írtam, aztán rányomtam a Gombra, ami olyan régen nézett rám hívogatóan, de eddig nem mertem közelíteni felé. Aztán egyszerűen csak nem tudtam bejelentkezni. Hihetetlen élmény volt.
Az elmúlt időszakban az iwiw egész egyszerűen képtelen volt megújulni. Ráadásul az ott lévő ismerőseim is ugyanazokat az idióta körleveleket küldték el újra és újra, mivel úgy tűnik tényleg kurva nehéz felfogni, hogy ezeknek a spameknek a világon semmi értelme nincs. Az a kislány még mindig négy éves, a kutyákat még mindig kínozzák, a dezodoromban még mindig méreg lapul. Az iwiw-en nem múlik az idő. Megragadt valahol a kétezres évek elején és képtelen továbbmozdulni. Ezen pedig nem tud változtatni az újításnak nevezett lopás, amit rendeznek állandóan. Senki sem a Facebookot várta tőlük, egyszerűen csak annyit, hogy haladjanak a korral. Ez pedig nem csak azon múlik, hogy van-e chatelésre lehetőség, még csak azon sem, hogy vannak-e rajta játékok.
Az iwiw és felhasználói köre egész egyszerűen képtelen arra, hogy előrefelé haladjon. Egyhelyben toporognak, néha frizurát változtatva, ami szép és jó, de nekem sajnos nem elég. Hát ezért. Az az igazság, hogy a nagy adag felszabadultság mellé keveredett némi szomorúság is, mégis ez volt a platform, ahol életem egy fontos részében a különböző ámokfutásaimat végeztem.
Jó volt, de valamelyikünknek sajnos tovább kellett lépni.
Utolsó kommentek