Egy hónap és egy nap híján éppen egy éve lesz, hogy beszédültem a Snapsz nevű kocsmába, pusztán azért, hogy minden felforduljon körülöttem. Nyilván nem szándékosan lett úgy intézve, hogy pont aznap landolj itthon amikor, de az az igazság, hogy ez csak még jobban ráad a hangulatára a dolognak.
Ebből a szempontból mondhatjuk, hogy menthetetlen vagyok (meg még egy csomó másik szempontból is), az ilyeneket sajnos mindig észreveszem. Szólhatna ez most az élet apró csodáiról, arról, hogy milyen fontos dolgok múlnak olyan prózai hülyeségeken, hogy pont azt a számot hívtam pont akkor, vagy hogy milyen sok szál kötött össze minket már akkor is, mikor fogalmunk sem volt arról, hogy a másik létezik. De ez most nem erről szól.
Ez a post most csak egy ilyen kis rövid, egyszerű smiley, pusztán azért, mert holnaptól, ha csak egy hétre is, de itt leszel végre.
Ideje volt már.
Utolsó kommentek