Ha már a kezedbe adták a tollat, akkor használd is, ne ereszd el, akárhogy is próbálnak rávenni olyan érvekkel, hogy pofára fogsz esni, meg hogy féltenek. Írj. Még a külalak sem számít, úgyis mindenki csak annyit olvas el belőle, amennyit megért, és úgy értelmezi, ahogy éppen kényelmes. Nincs ezzel baj, nem kell rajta idegeskedni. Sőt, ennél jobb buli valójában nagyon kevés van.
Végül aztán úgyis ott állsz majd a színpad mögött. Nem arról szól ez, hogy utálni kell a pártokat, még csak nem is arról, hogy szabad-e a sajtó vagy sem. Ezekről nyilván lehet jókat vitatkozni (rosszat is persze, szerencsére sok a hülye), de a nap végén nem ez az, ami hangsúlyt kap. Harminc év múlva talán halálra fognak ítélni, talán az egekbe fognak emelni, de ez mind nem számít, engem például csak az érdekel, hogy részt vettem a buliban az elejétől kezdve, hogy pontosan három és fél évvel ezelőtt valaki azt mondta nekem, hogy van ez a kezdeményezés, amit kitalált egy haverunk, mi a véleményem. Az számít, hogy volt véleményem.
Együtt írjuk a történelmet. Ha van kedved, akkor te is megfoghatod a tollat és írhatsz vele valamit. Nem kell feltétlen politizálnod sem, elég, ha van némi szociális érzékenység benned, meg szemed, hogy észrevedd, hol tudsz segíteni. Azt viszont el kell fogadnod, hogy nem fogsz mindig mindenkivel egyetérteni, viszont el tudod magyarázni bárkinek, hogy miért gondolod azt, amit. Illik elhinni, hogy akivel beszélgetsz, az meg fogja érteni, amit mondasz neki. Lehet, hogy félreérti, de az van, hogy te is csak annyit fogsz fel más mondandójából, amennyit a saját kereteid engednek.
Most pedig megyek, még ki kell találnom, hogy miről fog beszélni mindenki három hét múlva.
Utolsó kommentek