Van az úgy, hogy minden kúl.
És olyankor kurva nehéz átélni a tragédiákat, hogy aztán jöjjön az atombomba, hátha majd az szétver mindent. Csak ugye az van, hogy ha minden király, akkor nem fogja egy olyan prózai szarság sem elrontani a dolgokat, mint pölö egy(?) zakkant családtag. Nem mintha olyan hihetetlen egyszerű lenne, sőt, de mégis ott van a négy nappal ezelőtti felszabadulás meg a nyugalom, ami utána jött. És bassza meg, ez tényleg elég. Rá kell tépni és elfelejteni, mert ez csak egy probléma, amivel majd lesz valami. A lényeg végső soron úgyis csak annyi, hogy egyensúlyban legyen minden, így legalább ott van a fíling, hogy élek. Vagy nincs, fasz tudja már, igazából halálosan fárasztó az egész és képtelenség nem nevetni, még így is, hogy valójában kurvára nem vicces. Az a baj, hogy minden annyira rákendroll most, hogy nem lehet rákattanni a kis szarságokra.
Persze ettől még kibaszottul idegölő, de legalább van valami mellé. Csak csalamádé a hamburgerben. Vagy valami ilyesmi.
Utolsó kommentek