Trubadúrköltészet: igazából csak szexelnék, de valahogy elő kell adnom. Mondta úgy a második feles után (hogy előtte mi volt, mit számít?) és bár megkérdőjelezhető a finomsága, azért valahol igaza volt.
Az egész pusztán nézőpont kérdése, mint minden. A Fideszesek például máig állítják, hogy akkor és ott, 2002-ben, tényleg kétmillióan voltak a Kossuth téren. Egyrészt ez nyilvánvalóan nem igaz, másrészt viszont ők akkor és ott úgy érezték. Ami minimum lehetségessé teszi, ha nem tökéletesen igazzá a sztorit. Mert őszintén, mit számít? Sztorinak kurva jó, a tények meg olyan unalmasak.
Olyan ez, mint a húrelmélet: ha nincs válaszod erre a világra, kreálj újat, hátha az segít. D-vel volt egy izgalmas vitánk, arról szólt, hogy szerintem a sztori számít, mert ha az jó, akkor nem igazán fontos, hogy pontosan mikor, hogyan történt meg. Ezzel szemben ő állította, hogy a tények bizony iszonyú fontosak. Na igen, nagyjából ennyi a különbség a kommunikációs és a történész között.
Pedig a tények eléggé flexibilis dolgok ám, ezt próbáltam én akkor is elmagyarázni, ha elhagysz egy részletet, akkor máris más a sztori, mint ami történt. Az igazán izgalmas, hogy mennyire képes valaki manipulálni az igazságot, hány párhuzamos univerzumot fedez fel addig, míg végül belenyomja a maga valóságát. Végső soron minden csak definíció kérdése.
Én például soha nem hazudok. Maximum nem mondok igazat.
Utolsó kommentek