Junkie Manó mesélj nekünk! / Junkie Manó, mondd el nekünk! / Beültünk a körbe, / úgyhogy mostmár végre / szépen lassan betéphetünk.
Történt pedig azokban a napokban, hogy Tótua királya unatkozék. Elkülde ezért udvari jósához, s miután színe elé érkezék, mondá neki:
- Lesz-é valami történés az eljövendőben, mert kibaszottul unatkozunk. (Király volt ugye, szóval többesben beszél. Van még kérdés vagy folytathatom végre?)
És a jós mondá: Nem.
Ezt beszopá tehát a király, aki amúgy sem vala egy kibaszott nagy elme, de magához képest egészen jól teljesített az utóbbi időben. A jós pedig magában vihogva elméne, mivel tudta, hogy bár történés valóban nem leend az elkövetkező néhány hétben-hónapban, valójában csak a királyon múlik, hogy unatkozik-é, avagy sem. Azért nem mondá meg neki, hogy mit tegyen, mert úgy gondolá, hogy ez a seggfej bekaphatja, nem ada neki fizetésemelést az elmúlt tíz évben. Szóval unatkozzon csak.
Történt pedig, hogy a királyságban híre méne a szomorú hírnek, tudniillik annak, hogy a király unatkozik. Fel is kerekedék mindenféle önjelölt stand-upos, hogy felvidítsa a királyt. A király azonban kurvára nem vala humoránál, úgyhogy egyik előadás sem ragadta meg egyébként is szegényes intelligenciával megáldott szellemét. Arra mondjuk jó vala a dolog, hogy felbassza magát és kijelentse:
- Bizony mondjuk néktek, még egy ilyen elbaszott előadás és kivégeztetünk mindenkit.
Előállt hát egy trió, két leány és egy fiatalember, akik beállának a király trónja elé és mondák: Bevállaljuk a kockázatot.
A király kíváncsian néze rájuk és szóla: De komolyan mondánk ám.
Mire ők: Vettük, baszod.
Mire a király: Oké, akkor osszátok meg vélünk tudásotokat, mit ajánlotok annak, aki ennyire unatkozik?
Mire ők: Országod határán túlról hozass leányt magadnak, ki feleséged leend. Lehetőleg a király leányát, így szoros szövetségben leszel szomszédoddal. (Oké, nem egyszerre beszéltek mindhárman, de így csak egyszerűbb, nem? Pofa be és szívjátok tovább a kibaszott jointot!)

Mire a király: És mégis mit tegyünk a leánnyal? Úgyérténk fingunk sincs, hogy mégis miről beszélgethetnénk.
Mire ők: Vedd elő játékszered, s add neki, így az ő játékszere leend, s ellesztek. De tényleg.
Mire a király: A playmobilunk nem adjuk!
Mire ők: A répádról beszélénk az előbb.
Mire a király: A palotakertben nincs veteményes, mert egész életünkben utálánk a zöldséget.
Mire ők: Ide figyelj te szerencsétlen, a faszodról beszélénk, ha nem esék le.
Mire a király: Ja, oké.
És felvevé a kapcsolatot a szomszéddal és elvevé leányát és szexele. És lássatok csodát! Jó kedvre derüle.
A trió pedig megkapá méltó jutalmát, amelyből hónapokig tépének és ivának. Szóval mindenki jól jára.