A művészkedés pedig az egyik legálságosabb dolog mind közül, halálkomolynak ható mondatokban elmondani a Nagy Igazságot, igen, erre vágyhatsz, de megcsinálni majdnem felesleges.
Most az egy dolog, hogy úgysem olvassa el senki (ez amúgy még csak nem is igaz), inkább az számít, hogy mindegy mit írsz, festesz, énekelsz, szősz, hímzel, agyagozol, szóval általában mindegy, hogy mit csinálsz, mert őszintén képtelenség alkotni. Túlozni kell, szebbé vagy éppen csúnyábbá alakítani az egyébként prózai igazságot: baszhatod.
Baszhatod, hiszen rád van pörögve.
Baszhatod, mert utána csak hiányzik.
Van persze néhány dolog, amit részemről tök őszintén, és amennyire én tudom akaratlanul csinálok. Például még mindig megnézem a metróban, hogy milyen az idő Szolnokon. És a sörös-energitalos dobozok nyitófüleit is elrakom. Persze csak ha nincs lekerekítve. Viszont borosdugókat már nem gyűjtök, bár néha még eszembe jut, hogy el kéne rakni. Szóval azért változnak is a dolgok.
Mindegy, ennek most pont annyi értelme volt, mint minden másnak. Még annyi azért fontos, hogy művészkedni pont azért jó, hogy hazudj egy kicsit. Attól egy fokkal mindig jobb.
Utolsó kommentek