Van ez a közhely, hogy minden buli jó, csak a társaság lehet béna. Én ezzel majdnem teljesen egyetértek, de valójában attól, hogy jófejemberek vesznek körbe, még nem lesz automatikusan kurva jó hangulatod (most tekintsünk el a különböző tudatmódosító szerektől, amiket ilyenkor fogyasztunk), csak akkor, ha a társaságot alkotók megfelelnek bizonyos kritériumoknak. Gondoljatok most erre úgy, hogy a Társaság egy kaja. Na akkor most itt van a recept.
1. A középpont
Ő a jófej csávó/csaj, aki gyakorlatilag összetartja a társaságot. Mindig van egy jó beszólása, mindig van valami téma, amit fel tud dobni, hogy ne kínos hallgatás legyen. Amikor ott ültök akárhol, mindig van egy olyan érzésed, hogy fogalmad sincs, hogy mi lenne veletek nélküle, pedig amekkora megmondóember, valójában sokszor kurva idegesítő. Az a típus, akinek simán megbocsátod, hogy hülyét csinál belőled, már csak azért is, mert ilyenkor legalább egy kicsi jut a középpontból neked is. Ideális esetben te vagy ez az ember, ha nem, akkor se búsulj, mert... Oké, de, búsulj csak nyugodtan, mindenki ez a kategória akar lenni. Aki azt mondja, hogy nem, az meg pláne. Megértem egyébként, hogy miért, ez a szerep társaságonként változik, nem tartozik a Baráti Körhöz esszenciálisan egy Középpont, ezek az emberek jobbra-balra csapódnak és mindenfelé elérik, hogy a körülöttük élők jól érezzék magukat. Sikerélménynek nem kispályás.
2. A szingli
Mindig kell egy olyan, lehetőleg barát/barátnő-mentes résztvevő az estéhez, aki minden hülyeségben benne van. Miatta később legendásnak titulálja mindenki az együtt töltött estét, általában az olyan mondatok miatt, mint "Ugyanmár, tuti nem ráz meg!" (de) vagy a híres-hírhedt "Ennyit simán megiszom!" (nem). Teszi mindezt azért, hogy a többi szingli figyelmét magára vonva megpróbáljon legalább egy kicsit, egyetlen estére valamiféle párt találni magának, ha már az érzelmi élete kimerül a gépén tárolt pornó és az egyéjszakák váltakozásában. Egy szinglinek létszükséglet egy vagy több ellenkező nemű, szintén egyedülálló jelenléte a társaságban. Csaj esetében valamivel nehezebb a helyzet, hiszen róluk a legnagyobb lelki nyugalommal jelenti ki bárki, hogy kurva. A szingli az a fajta szánalomra méltó kategória, amit mindenki büszkén vállal, de valójában mindenki gyűlöl átélni.
3. A pár
Ők ketten vannak, ahogyan az a névből is kiderül, de ennyi az egyértelmű, innentől kezdve, jellemzőit tekintve, eléggé széles skálán mozog. Nem feltétlenül járnak, de teljesen nyilvánvaló, hogy ők ketten vannak, látszik, hogy nyugodtan ellennének a társaság többi tagja nélkül. Nem különcködnek, nem vonulnak szobára, de mégis van egy fal, ami elválasztja őket a társaságtól. Ha azt kérdezi valamelyik, hogy "Mikor megyünk?", akkor ne fáradj a válasszal, nem hozzád beszél, hanem a Pár másik tagjához. Ha egy egész este alatt nem esett le, hogy ők egy és mégis válaszolsz, akkor megmosolyogják a lelkesedésed és nem mondanak semmit. Viszont hónapokkal később is egy poén leszel, amit egymásnak mesélnek.
4. A seggfej
A kedvenc témám nyilván ő, az ember, aki zsigerből idegesít, de muszáj elfogadnod, hogy ott van, mert egész egyszerűen a csomag része, együtt jár a társasággal. Nem igazán lehet vele beszélgetni, amikor mégis, akkor harsány hangon próbál érvényesülni valami nagyon elbaszott poén unalomig való ismételgetésével. Ritkán telitalálat a poénja, aminek aztán úgy örül, hogy egyből beszór még néhányat - sajnos azok már a szokásos vállalhatatlan-kategóriába esnek. A Seggfejjel egyetlen dolgot lehet csinálni: tűrni és néha oda-odaszólni neki, hátha észreveszi magát (nem). A háta mögött nagyon jól ki lehet rá akadni és jobbnál jobb poénokat lehet gyártani a rovására. Sajnos szemtől szemben nem lehet ezt csinálni, mert a) leszarja vagy b) annyira hülye, hogy fel se fogja. Utóbbi a szerencsésebb eset, ilyenkor még tökéletesebb alany a rajta való viccelődésre.
Így hirtelen ennyi, ha kihagytam valakit, akkor jelezzétek.
Utolsó kommentek