aztán kis borocskával leöblíted és már rendben is van minden, persze, nyilván lehet sör is, ha inkább azt szereted jobban. Heineken? Oké, menjen, aztán csak óvatosan, sok fűszert raktunk bele, ahhoz képest pláne, hogy csak négyen vagyunk.
Na jó, kapsz egy puszit a homlokodra, ha már idáig fáradtál, meg egyébként is, megérdemled. A füledet is megvakargatom, tudom, hogy szereted, cserébe te is igazán tehetnél egy szívességet nekem. Ne kelljen kimondani, pontosan, tudod te hogy szeretem. Aztán eldőlünk és még iszunk egy kortyot és rágyújtasz, aztán meg csak mosolyogsz magadban és az istennek se vagy hajlandó elmondani az igazat, mikor megkérdezem, hogy min. Persze tudom én, csak örülsz a törődésnek.
Én is. Egyébként pusztán tájékoztatásul, attól, hogy arrébb mész másfél métert még nem válsz láthatatlanná, ahhoz kicsit több kell. De például jó, ha rádőlsz kicsit a vállamra pihenni, nincs abban semmi, meg ugye egyébként sem nagyon mozdít már ez senkit. Három napig, tudod.
Még egyet? Máris? Oké, de nem vállalok felelősséget. Kozel van már csak kísérőnek, meg kell lennie valahol egy Drehernek is. Dreher? Tessék. Örülj. Még megsimogatlak, aztán kezdhetjük is. Most.
Tavasz van.
Utolsó kommentek