Hát itten van az Új Erő (ez olyan ismerősen cseng valahonnan...), azaz én. Rövid bemutatkozás életem első blog.hu-s posztolásakor, éljen.
Mujure. Hülye egy név, mit csináljak, de ha már a szolgálati közleményben is ez szerepel, meg hát máshol is így jelenek meg, nem tehetek más, itt is ez lesz. Aki feloldja a kódot (tehát megmondja, hogy mit jelent a név), azt a szerkesztőség egy még meg nem határozott nyereményben részesíti.
Más: én igazából úgynevezett vendégszerző vagyok, a blog neve, dízájnja (ha van ilyenje egyáltalán...) és egyéb viselt dolgai eddig nem az én hibáim voltak. Mostantól engem is lehet utálni.
Végezetül elmondok egy székely tündérmesét: a mondabeli tündérek (lovas, nomád népeknél) ha jól emlékszem 3 dolgot csinálhatnak: várat építenek (hogy mért ők, ne kérdezd), legényeket csalnak el és megölik őket, vagy szerelembe esnek egy halandóval. Főhősünk az utóbbi típusú volt. Firtos tündérnek volt egy hatalmas nagy sziklán egy csodaszép, nagy vára. Ott éldegélt, míg egy napon lement a faluba és szerelembe esett egy legénnyel. Ez a legény nagyon szeretett volna elmenni hozzá, de hát oda fel halandó nem mehetett csakúgy, így hát Firtos adott neki egy lovat. Ez a ló egy csodaló volt, akinek éjszaka szárnyai nőttek, de ha a nap úgy kel fel, hogy a ló a levegőben repül, akkor bizony eltűnnek a szárnyai és lezuhan. Így hát a legénynek úgy kellett Firtoshoz mennie, hogy csak pár órát tölthet nála éjszaka, és mielőtt felkel a nap, távoznia kell.
Első éjszaka a legény a lóval felrepült Firtos erkélyéhez, ő kinyújtotta kezét, a legény pedig bemehetett a hálószobába, ahol néhány boldog órát tölthettek egymással, majd távozott. Ez így ment egy darabig, míg egy este a legény későn indult el. Valami dolga volt a faluban, cimboráival kicsit sokáig mulatott, és amikor felért az erkélyhez, ahol Firtos már természetesen várta, abban a pillanatban, amikor a lóról épp leszállt volna, de Firtos kezét még nem érte el, a nap első sugarai az égben találták a lovat. Szegény pára minden erejével igyekezett fogást találni a sziklán, de mindketten lezuhantak és halálra zúzták magukat a sziklákon. Firtos bánatában ott hagyta a várat, elment messzi földre, azóta senki nem látta. A sziklán pedig ott a patanyom, ahol a ló kétségbeesve kapaszkodót keresett. A helyiek szerint a szikla pedig időjárás-előrejelző: ha elszürkül, 1-2 napon belül eső lesz, ha fehér marad tiszta idő várható (hogy ez mért van tényleg így? megfejtéseket várjuk kommentbe!). Ez és az ehhez hasonló történetek egyébként különböző verziókban fennmaradtak más szkíta, nomád népeknél is. Szomorú, mi?
Na, ennyi voltam mára, igyekszem többször írni, mint a névadó, mert 1. az ígéret szép szó... 2. mért ne?
Utolsó kommentek