Miután megkezdődött a buli-korszak, eléggé felgyorsult az élet. Na most nem kell azt gondolni, hogy előtte nem mászkáltunk el ide-oda, inkább arról van szó, hogy többet, jobban, ilyesmik. Persze ez hozta magával a jobbnál jobb történeteket, 2004. december 31-e például kimondottan izgalmas volt, örömmel el is mesélném, de most egész egyszerűen nem erről van szó, úgyhogy majd legközelebb. Bocs a mézesmadzagért.
Közvetlenül az előző részben ecsetelt E-sztori előtt lettünk jóban Alival, akivel máig tart a kapcsolat. Vele mászkáltunk ide-oda, néha csatlakoztak hozzánk mások is, például Dave, esetleg S. és egy idő után K is. Röviden úgy akadt össze a banda, hogy Ali és Dave Hidegkúton éldegélnek, S. az osztálytársam volt (eredetileg Ali is, de ő aztán elpályázott a Baár-Madasból), ráadásul ő is Pesthidegkúton érdekelt, K pedig Dave osztálytársa volt (és egyébként egy helyre járt matekra egy másik osztálytársammal, akinek szintén s betűvel kezdődik a neve és mivel most jobbat kitalálni nem tudok, ő legyen mondjuk Sanyee). A lényeg, hogy a csapat még most is meg van, azóta kiegészült Krisszel, meg Dave öccsével (M. - ő mondjuk már akkoriban féltag státusznak örvendett) és barátnőjével (O. - róla is lesz szó... Na nem, nyugi, nem ennek a sorozatnak a keretein belül...).
Alival azért nagyjából változatosan nyomultunk akkoriban, minden nyáron más társaság volt az alap és ahhoz még jöttek járulékosan emberek. Ezen a nyáron (2005) úgy alakult, hogy H.A. is a társaságban volt és viszonylag hamar ráakadtunk egymásra. Egy darabig bénáztunk, aztán ő összejött valakivel, akivel aztán némi agitálás után szakított, elmentünk kávézni és mondta, hogy hát ezt most így nem, inkább mégis a másik srác. Valószínűleg egyébként ekkorra tehető az elmélet megszületése, miszerint mindig van egy másik srác. De komolyan, mindig. Ami azt illeti, jelen helyzetben ez mondjuk nem hatott meg túlságosan, Alinak is csak annyival kommentáltam a dolgot (és ezt hallgatom azóta is...), hogy Basszus, én meg kifizettem a kávéját...
Ezek után már elég gyorsan zajlottak az események: összeismerkedtem valakivel, aki aztán gyorsan a süllyesztőbe került (nem az én hibám volt) és hülyét csináltam egy másikból egy bulin (az én hibám volt - de mivel még ma is röhögök rajta, hadd ne tegyek úgy, mint aki megbánta...). Előbbi viszonylag egyszerű történet: csaj, este, sör, csaj, szám, ugyanaz a hely másik este, csaj megjelenik egy sráccal határozottan együtt, sms neki, hogy elmész a francba. A sztori ízét nem ez adta, hanem hogy másnap, miután kicsit megbántam már, hogy olyan durván küldtem el, megint felmentem a helyre, mert vártunk valakire a Moszkván és tudtuk, hogy ott van, szóval felmentem lerángatni egy srácot és a lány természetesen (ez már csak így működik) éppen ott volt, beszéltünk, összenevettünk és kábé egy évig (másfélig?) nem találkoztunk. Még mielőtt továbbmennénk, muszáj elárulnom, hogy az Elátkozott Hely neve Moszkva tér Bisztró, nem mondom, hogy kerüljétek, de azért óvatosan... A másik egy kicsivel durvább sztori, szóval idegesebb természetű olvasók ugorjanak egy bekezdést.
Az úgy volt, hogy általános iskolai osztálytársam rendezett egy házibulit, amolyan együtt végeztünk hatodikban, találkozzunk gyerekek-félét. Én egy évig jártam egyébként velük, utolsó évben, de mivel annyira jófej voltam már akkor is, úgy megszerettek, hogy emlékeztek rám. Vagy csak úgy hívtak, hogy legyen kin röhögni, fene tudja. A lényeg, hogy ezen a bulin volt egy lány, aki meglehetősen jól nézett ki ugyan, de hát... Hmm... Hogy mondjam finoman, általában nem az eszét szeretik benne az emberek. A hölgy ráadásul meglehetősen be is rúgott, ami mondjuk rólunk is elmondható volt, ráadásul még rá is téptünk, ami kimondottan jót tett a hangulatnak. Történt pedig, hogy a lány és én némileg összemelegedtünk, utána pedig széles vigyorral az arcomon sétáltam oda az egyik sráchoz, aki szintén rá volt akadva (és akivel viszont már ismertük egymást, mert osztálytársak voltunk - a csajjal én akkor találkoztam először) és mondtam neki, hogy szevasz öcsi, győztem. Ő ezt nem akarta annyiban hagyni, ezért megkereste, smároltak egyet és kijött, hogy Te jössz. Na most ami ezután volt, finoman szólva is eléggé durva és nem győzőm hangsúlyozni, hogy szét voltunk már csapva. Maradjunk annyiban, hogy bementem a lakásba (csak a gangon lehetett cigizni) és mikor kijöttem, azt mondtam a srácnak, hogy Tied. Még így a végére megjegyezném, hogy a versenyt egy ponttal én nyertem...
Aztán elérkezett 2005 októbere, annak is a vége és az életem gyökeresen megváltozott.
Tulajdonképpen az életben tényleg csak az kiszámítható, hogy kiszámíthatatlan. Például a fene gondolta volna, hogy azzal a lánnyal, aki az egyik legnagyobb hatással volt az életem további folyására egy olyan házibuliban találkozom, ahova Ali úgy rángatott el. A buli Pesthidegkúton volt és miután eleget ittam, sikerült összeakadnom L.-el, ami akkora probléma nem lett volna, ha Ali akkoriban nem érte fájdítja a szívét. Na most védelmemre legyen mondva, hogy már akkor sem értettem, hogy mit lát benne, az a bizonyos ha egyszer ott van, akkor jó-féle lány, de tényleg semmi különös. Na persze miután táncoltunk és na igen, beszélni kellett Alival, aki ezt végignézte, hogy bocs, én nem akartam. Ami félig még igaz is, mert tényleg csak úgy hirtelen történt a dolog, nem ez volt a szándék. Na mindegy. A lényeg, hogy harag nem lett belőle, én viszont úgy döntöttem, hogy inkább szétnézek az emeleten, mielőtt megint valami marhaságot csinálok. És ott volt Any (röhej... Egy csomóan így hívták körülöttem, én soha, most meg emiatt a hülye kódnevezés miatt, aminél ráadásul mindenkinek tök nyilvánvaló, hogy kiről van szó, rá vagyok kényszerítve...). Dumálgattam vele meg a barátnőjével, meg iszogattunk, aztán egyszer csak reggel hat óra lett, én pedig kérdeztem, hogy ki lakik a Moszkvánál, erre Zs (Any barátnője) rám tukmálta Any-t, mondván, hogy ő és de jó, hogy arra mész, egyedül nem merném elengedni.
Mára pedig ennyit, most találkoznom kell K-val, akivel iszunk egy sört.
Utolsó kommentek