Mindenekelőtt itt most nem feltétlenül barátnőkről lesz szó, egyébként is jobban szeretem a potenciális ex-kifejezést, meg amúgy is, ez egyfajta kedélyeskedő-leíró áttekintés. Nem tudom megígérni a teljes őszinteséget, tekintve, hogy a) én sem emlékezhetek mindenre, b) van, amihez egész egyszerűen semmi közötök és c) azért önmagában véve ez az egész egy valóságon alapuló fikció, tekintve, hogy csak az én sztorimat halljátok és egyébként is. Ami nem azt jelenti, hogy nem történt még csak hasonló sem, hanem... Oké, szerintem már az előzőekben lerendeztük ezt a dolgot, felesleges továbbragozni.

Az ötletről fogalmam sincs, hogy honnan jött, asszem miután kész lett a galambos cucc jutott eszembe egy szál L&M cigaretta elszívása közben. Lehet, hogy kávét is ittam, de azt nem hiszem, arra viszont biztosan emlékszem, hogy utána K-val eléggé bekészültünk egy üveg bor, sok sör és egy fél feles pálinkának nevezett izétől. De erről majd máskor.

Na ezek után akkor kezdődjön is a sztori, mondjuk, nem is tudom... Oviban.

Életem első nagy szerelme egy Vivi nevű lány volt, akinek az apja, mikor jött érte, mindig adott nekünk is (értsd: nemcsak a lányának, hanem nekem és a testvéreimnek is) ilyen édes gyerekrágót, amit akkoriban nagyon szerettünk. Így utólag, ezt is tekintetbe véve, persze felvetődik a kérdés, hogy vajon mennyire volt ez őszinte szerelem, de állítom, hogy nem érdekházasság lett volna. Az persze jellemző, hogy már akkor is volt szisztéma, ami alapján kiválasztottam a potenciális exet, mindenesetre az talán fontos, hogy azóta nem szempont, hogy kapok-e rágót az apjától, ahányszor találkozom vele. Sőt, valószínűleg eléggé sértőnek érezném...

A következő kitérő talán általános iskolára tehető, de onnan sok emlékem nincs, inkább ilyen rákattanások voltak, ami gondolom mindenkivel előfordul. Ami biztos, hogy első hmm, hogy is nevezzem, kapcsolatom, talán 16 éves koromban volt és olyan két hétig tartott, ami relatíve hosszú idő, mivel nem nagyon értettem én sem, hogy mégis miért csinálom, csak kellett valaki és R. éppen ott volt. Nem szép dolog, de mentségemre legyen mondva, hogy kedveltem én őt, csak éppen nem akartam, hogy mellette/vele kelljen töltenem a délutánjaim nagy részét. Szóval rövid időn belül a kapcsolatunk megváltozott és megkapta a nagyrabecsült "ex" előtagot, amit véleményem szerint nagyon is alulértékelünk. Azon mondjuk, hogy utána többet nem beszéltünk hosszabban és akkor sem mentünk tovább az időjárásnál valamint a mivanvelednél komolyabb dolgokra, nem nagyon tudok csodálkozni. Utóbbit is csak jóval később, mikor nagy ritkán véletlenül egymásba botlottunk a Moszkva téren. De nagyon örültünk neki, hogy látjuk a másikat...

Ezek után mondjuk a baj csőstül jött: rendesen szétcsaptam magam egy leányzó miatt, aki nálam éppenhogy egy icike-picike túlzással a szerelem-első-látásra-tétel bizonyítéka és mint ilyen, némileg rosszul esett, mikor hosszú (egészen pontosan fél tanévig tartó) bénázás után végül benyögte, hogy ööö, nem. Ez mondjuk akkor nekem a világvégét jelentette nagyjából, viszont pont jó volt arra, hogy az egész nyaramat hazavágja. Ami persze nem feltétlenül igaz teljesen, mivel életem első igazán durva másnapossága és az első elszívott cigaretta is ehhez a nyárhoz köthető, szóval azt azért kijelenthetjük, hogy élményekben gazdag hálidéj volt és ha korrekt akarok lenni, akkor még meg is köszönöm E.-nek, mivel ekkor tényleg nagyot fordult velem a világ. Ezt a nyarat követően történt, hogy rászoktam a cigarettára, hogy életemben először rúgtam be úgy, hogy az este egy (nagy) részéből az égvilágon semmire nem emlékszem és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban ekkor kezdett kialakulni valamiféle világlátásom is. Szóval élmények azok voltak bőven.

Világlátás alatt nyugodtan lehet érteni annak a fajta szkepticizmusnak a kezdetét, ami ma jellemez, mondjuk én akkor még cinizmusnak hívtam, sőt, maradtam is ennél a verziónál elég sokáig, A. volt az, aki rávilágított, hogy ez nem egészen az, mert. De ez csak sokkal később történt.