Karácsonyi kéjgyilkosság, három részben - 3. rész
December 26., szombat, 20:47
A kéz nekiugrott a démonnak. Nem mintha lett volna esélye, de az elv az elv. Kinyírta a testét a köcsög, ő meg profi fojtogató volt, szóval kénytelen volt megpróbálni. A démon vihogott. Most komolyan, tényleg azt gondolod, hogy ki tudsz nyírni? Egy kéz vagy, baszod! Odanyúlt, hogy letépje a kis izét magáról, de ebben a pillanatban a feje lezuhant a földre, majd porrá égett. Dr. Té elégedetten szemlélte János bával közösen elintézett munkáját. A kéz hálásan nézett rájuk (már amennyire egy ex-gyilkos keze hálásan tud nézni), mire csak annyit közölt vele a telepata: Igazán nincs mit, nekem öröm, hogy segíthettem.
A lángoló kard akkora volt, mint egy átlagos huszonéves karja kétszer. Az angyal válogatás nélkül csapta szét a körülötte örvénylő démonhadsereg tagjait. Így esélyem sincs. Ebben a pillanatban érkezett meg a furgon, utat vágva a démonokon keresztül. A furgon elejére a felkészült tulajdonos egy kereszt alakú, kibaszott nagy pengét szerelt. Hullott a férgese. Farolás, ajtó kinyit. Mint a filmekben. Harkda állt. Gyere már, faszom, azt akarod, hogy megdögöljünk??! Ahh, tényleg, gondoltam, hogy valami ilyesmi van, csak... GYERE MÁR, A KURVA ÉLETBE! Ki a faszom mondta, hogy mentsük meg ezt az idiótát? Az angyal végre beugrott. Elhúztak.
János bá beizzította a lángszórót. Baromi sok ember közeledett feléjük. Ha ezek zombik, akkor esélyük sincs eljutni a hullaházig. Pedig saját halottsereg nélkül nem fogják tudni legyapni ezeket a rohadékokat. Szerintem ezek az őrültek, mondta Dr. Té. János bá majdnem elejtette a lángszórót. Te tudsz beszélni? Persze, csak nem szoktam. Hullákkal dolgozom, velük pedig csak gondolatátvitellel lehet úgyis. Akkor meg minek pofázzak? Jogos. Szóval őrültek? Aha. Őket fogják utoljára kicsinálni, mert némelyikük fertőző. Csak álltak és nézték a közeledő sereget. Aztán elindultak a hullaházba, ahol egy csomó halott várta, hogy beléjük nyomják a heroint, amit Maristól szereztek. Kábé háromnegyed órával később egy hadsereg várta, hogy szembeszálljon egy másikkal. Még így is necces, de talán meglesz.
A démon halálával Dzsoni érezte, hogy felszabadult. Ez persze azt is jelentette egyben, hogy már csak néhány évnyi dugás vár rá, de ezzel még együtt tudott élni. Hamarosan szétesik. Felhívta a kiscsajt, akit legutóbb elcsábított. Szia, Rékácska vagyok! Szia! Nincs kedved találkozni valamerre?
A kisgyerek nem vágta, hogy mi a fasz történik. Egyik pillanatban még halál nyugodtan aludt, a másikban pedig felkapta egy manó és bebaszta egy furgonba. Most kíváncsian nézett a körülötte lévőkre. Elég elbaszott egy társaság. Egy kiugrott angyal egy geci nagy lángoló karddal, egy karácsonyi manó egy világító csillaggal, amit dobocsillagnak használt, egy kissrác, kezében egy baltával, a hátát most varrták össze, hogy ne essen ki állandóan a gerince és végül a sofőr, valami csávó, aki teljesen be van tépve. Ezek akarják megmenteni a világot? Komolyan? Elkezdett imádkozni.
A karácsonyban az a kurva jó, hogy egy kisgyerek kívánsága teljesül, ha ahhoz isteni beavatkozás szükséges. Így történt, hogy Béluci elkezdett beszélni. Első mondatával elmondta, hogy ezt Istennek köszönheti, mert ezt kívánta, a másodikkal pedig kezdhetett magyarázkodni, hogy miért nem egy hadsereget kért. Aztakurvakibebaszottpicsageci! Fékezés és Györökffy tág pupillája. Én vagyok betépve vagy az ott tényleg János bá és háromszáz halott? Az volt. A találkozás öröme persze nem tartott sokáig: megérkeztek a démonok is. Megkezdődött a végső harc.
Karcsika a városban bolyongott, Rékácskát kereste, de nem találta sehol. A többiek egész jól álltak a démonok ellen, ő viszont észrevette, hogy az, akin ténylegesen bosszút akar állni, nincs sehol. Aztán meglátta őket. Ott smároltak az utca közepén, miközben körülöttük az évezred csatája dúlt. Azt ugye tudod, hogy egy kibaszott ezer éves zombival smárolsz? Próbált laza lenni annak ellenére, hogy hulla volt és mindenféle belek lógtak róla. Hát persze. Eddig ez a leggyengébb szöveged. Értsd meg, akkor se járnék veled, ha te lennél az utolsó élő ember a földön! Ez volt az utolsó csepp. Nyugi, ez már nem fordulhat elő, mondta, aztán meglendítette a fejszét és kinyírta a hülye kurvát. Dzsoni megdermedve bámult a földre hulló fej nélküli csaj láttán. Aztán egy suhintás és porrá omlott.
Feljött a nap. A csata véget ért. A többiek már leléptek, az angyal ki tudja hol kritikátlankodik éppen, a manó pedig tanult a leckéből, inkább visszament a Karácsonyi Manóképzőbe, hogy néhány vizsgát újra letegyen, ezúttal puskázás nélkül. Györökffy hazament, hogy egy jóleső majdnem-meghaltunk-szexben legyen része Marissal, aztán jól bekészüljenek. János bá és Dr. Té, miután a halottakat újra örök nyugalomra helyezték, most ott álltak Karcsika holtteste mellett. Sajnos az angyal nem tudott mit tenni, a halál felett nem volt hatalma. Hogy van?, kérdezte János bá. Hát... Az ember ritkán nyírja ki élete szerelmét, de azért egész jól viseli, hangzott a válasz. Felemelték a fiú hulláját és elindultak a hullaházba, ahol berakták az egyik tárolóbaszba és elindultak kifelé. Az ajtóból még visszafordultak, János bá könnyes szemmel nézte a már becsukott tárolóizét, amiben Karcsika holtteste punnyadt. Boldog Karácsonyt, kölyök. Hamarosan találkozunk...
V É G E
Utolsó kommentek