Karácsonyi kéjgyilkosság, három részben - 2. rész
December 25., péntek, 06:33
Aranka néni a maga 76 éve ellenére nagyon energikus volt, most is már reggel ötkor felkelt, hogy elkezdje sütni fantasztikus beiglijét, amivel díjat is nyert a tavalyi meg a tavalyelőtti karácsonyi vásár versenyén. A konyhában üldögélt a sütő mellett és arra gondolt, hogy milyen jó lesz látni, ahogy Karcsika, az unokája, falja magába a sütit. Először nem is hallotta meg a mozgolódást maga mögött, aztán már késő volt: csak annyit fogott fel, hogy egy kisebb fekete felhő repül felé, aztán ledöntötték a székről a denevérek és beleharaptak. Utolsó mozdulatával még odanyúlt a sütő gombjához és kikapcsolta a gázt. Jó háziasszony volt, na.
Basszus, basszus, basszus, kurvaélet, basszus... Itt megállt egy pillanatra és szomorúan vette tudomásul, hogy káromkodások terén meglehetősen szűk a szókincse. Valószínűleg ő a hibás (oké, biztosan, de ezt senki nem tudja bizonyítani). Talán tényleg nem kellett volna annyira bebasznia, hogy viccből egy pentagramot rajzolt a levegőbe annak a karácsonyfának a csúcsával, de a fene gondolta volna, hogy tényleg igaz a legenda a Hártyáról meg ezekről a szarokról. Senki nem mondta neki. Oké, szigorúan véve mondták, de az, hogy Ne rajzolj pentagramot a levegőbe egy karácsonyfa csúcsával, mert azzal rászabadítod a démonokat a világra és akkor baszhatod, nem volt eléggé jó megfogalmazás. Például utána kellett volna tenni azt, hogy De tényleg. Mindenesetre mostmár kicsit késő ezen aggódni. Karácsonyi manó létére ezúttal a halált hozta el az emberiségnek. Érdekes karácsonyi ajándék, de legalább kicsit felpörögnek a dolgok. Az is valami.
Ooooooooookkkkkkkéééééé. Ez kicsit szokatlan. János bá hátrahőkölt és értetlenül nézte, ami a konyhában történik. 54 évnyi házasság után Aranka, a felesége még mindig meg tudta lepni. A konyha padlóján már nem annyira bájos, de nagyon is szeretetreméltó feleségét éppen kábé három tucat denevér zabálta. Le kéne állni a piáról. De komolyan, ez már durva. Hess!, próbálkozott nem túl nagy beleéléssel. Úgy volt vele, hogy ha ilyeneket vizionál, akkor teljesen mindegy, hogy hogyan reagál. Aztán egy gondolat átszaladt a fején, nagyon gyorsan, szinte észrevétlenül és csak kétségbeesést és ürességet hagyott maga mögött. Ma még nem ivott. Teljesen magánál van. Tehát tényleg denevérek zabálják a felesége hulláját. Ez kínos. Fogott egy seprűt és elkezdte csépelni vele a ronda kis dögöket, akik egy idő után felfogták, hogy a party mára ennyi volt és úgy döntöttek, hogy akkor inkább lelépnének. Addigra viszont János bá már kézbe vette a lángszórót, amit a kamrában tartott (Aranka soha nem hitte el neki, hogy erre még szükség lehet, milyen ironikus már, hogy meg kellett halnia, hogy lássa, nem volt igaza... Amit persze már nem lát, de mindegy) és adott a rohadékoknak, akik lángolva sikoltoztak egy darabig, aztán minden elcsendesedett. János bá pedig elővette a mobilját és tárcsázta a számot, amit három éve nem hívott. Dr. Té, a néma telepata és kórboncnok telefonja kicsöngött.
A mobil az asztalán hevert, némán rezgett és lassan körbefordult saját tengelye körül. A hívó kitartó volt, tudta, hogy nincs választása, fel kell vennie. Igen?, szólt bele végül. Utált telefonálni. Pláne a hülye unokaöccsét utálta, aki mindig a foglalkozásával szívatta. Hello, Karcsika vagyok! Györökffy nyomozó sóhajtva dőlt hátra a székében. Tudom. Kiírja a mobil, vágod? Mit akarsz? Figyelj éppen az ötödik démont nyúvasztottam ki és szükségem lenne némi gyakorlati tanácsra. Ötödik? A kis köcsög nem is akkora lúzer, mint hitte. Na persze, mostmár hiszel nekem, mi? Figyelj, basszus, lásd be, hogy eléggé nagy faszságnak tűnt akkor és ott az, hogy mindenféle démonokkal beszélgetsz. Most viszont az számít őrültnek, aki nem látja őket, szóval... A srác érvelésében volt némi kifordult logika, de be kellett látni, hogy igaza volt. Jogos, mondta végül, Szóval mi van? Nem fog segíteni neki, ő éppen élvezi, hogy kihal az emberiség, ráadásul páholyból nézheti végig. Téged is kinyírnak majd, ugye tudod? Igen, tudta, de kit érdekel? Mármint ha ezt sikerülne megállítani, akkor mindenki tisztelne téged végre, mert hinnének neked. Ott a pont. Már megint. A kissrác jól csinálja, ezt meg kell hagyni. Oké, segítek. Először is azt kell megtalálni, aki ezt elkezdte. Szerintem Bukfárt keresd meg, ő egy karácsonyi manó, aki... Te röhögsz? Halk horkantásokat hallott a vonal túlsó végén. Ha nem nyírja ki egy démon sem, akkor ő teszi meg. Bocs, figyelek. Csak hát... Karácsonyi manó? Tényleg? Nézd, nem muszáj segítenem... De, de, tényleg bocs. Szóval BukfáÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ...!!! Hangos csattanás, aztán néma csend. Ööö, Karcsika? Oké, szerette volna, hogy egy démon kitépje a beleit a rohadéknak, de ez durva volt. Itt vagyok, semmi bajom, csak a kurva gerincem már megint kiesett a helyéről.
Eközben Harkda, a sehova nem tartozó angyal lassan bandukolt a város utcáin. Halálsikolyok visszhangzottak mindenfelé, egy-két testrész bolyongott erre-arra senkihez nem tartozva. És itt volt egy régi, nem annyira kedves ismerős. Szóval ide bújtál. Mi a fasznak beszéljen, amikor gondolatokkal sokkal könnyebb? Igen, válaszolt a manó és előjött a kukából. Most mi a fasz legyen? Semmi baj, gondolta az angyal, megoldja. Aztán ráér kicsinálni ezt az idiótát, aki képes volt még a karácsonyt is elbaszni. Persze, neki is vannak dolgai, de akkor is. Gyere, baszd meg, hozzuk el a boldog Karácsonyt!
Utolsó kommentek