"Hallod, elbaszott egy könyv ez..."
"Ja. De figyelj, mi mit keresünk itt egyáltalán?"
Hosszú estém volt...
Az ott kezdődött, hogy Fehér Bence egy író-költő. Ugyanakkor Fehér Bence egy elég szar tanár is, cserébe vannak felolvasó estjei. Minden csütörtökön este hét-fél8 körül a Bródyban. Szóval odamentünk. Ott volt néhány csoporttársam, többségében azok, akikkel jóban vagyok, illetve a másodéves japános haver is, Andris. Szinte bizonyosan mondható, hogy halvány lila gőzöm sincs arról, hogy hogyan beszéltek rá arra, hogy ezen részt vegyek. Megvolt persze bennem az állandóan jelenlévő kiváncsiság, mondhatni egyfajta perverzió. Ráadásul Adél (cs.társ) többször is volt már korábban, és áradozott, hogy ez milyen jó, meg a Benya igazából jóarc és amúgyis vannak pikáns versei. Hát jó.

Amikor Andrissal leültünk (utolsóként érkezve az Andersenből, ahol könyörögtek nekünk, hogy maradjunk) a sörünkkel a társasághoz, egy gondolat fészkelte be magát az agyamba, ezt meg is osztottam sorstársammal, jellemző beszélgetés a hangulatot illetően:
"Ez furcsa lesz..."-mondtam
"Nem. Ez már most furcsa."
Hát elkezdte. A társaságban egyébként a rajtunk kivül ott volt még egy-két arc, pl. egy idősebb szőke nő, aki rettenetes idegesítő volt, de erről később. Meg a művészettörténész. Helyben vagyunk. A fickó a tipikus értelmiségi, A Bölcsész megtestesítője volt, amolyan modern Kazinczy: tudja, hogy mi a jó és mi a rossz. Fehér könyvét például "teljesen mindegy, honnan kezdve olvassa fel, tök unalmas lesz." De végigüli. Láb keresztbe téve, halál lazán üldögél, cigizget és smsezget. Majd halálba oltja Fehér Bencét. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ezek ketten amolyan szellemi párviadalt folytattak, gyakorlatilag szarul oltották egymást. ("Maga 10 éve még tudott költeni." "Most is tudok." ; "Ha sokáig így tartja a szemöldökét, nem fél, hogy a seggén fog kikötni?"; "Úgy ülnek itt ön körül a diákok, mintha az Útolsó vacsorát látnám megelevenedni. Tudom, mert művészettörténész vagyok." és még sorolhatnám)
A könyvből a 3. fejezetet olvasta fel (odáig jutott korábban), a címe Szeptember, de mintha lenne még valami utána, nem emlékszem pontosan. A történet 2006 szeptemberéről szól, egy fejezet egy nap. Mindenesetre a dologból annyit sikerült kihámozni, hogy a főhőst otthagyta a menyasszonya, előző este megivott (többek között) 7 deci Kalinkát. Ennyi. Utána elment a templomba, meg valami kocsmába, és tökéletesen érthetetlenné vált, hogy mit olvas fel a szerző. Volt szó vámpírokról, alkoholról, kérdőívekről, és valami informatikusról, de a dolgok teljesen összekuszálódtak. Nem értettem, na. Aztán jöttek a versei. Na, azok speciel nem is olyan rosszak. Legalább érthetőek. Például csinál egy egész ciklust úgy, hogy az abc minden betűjével ír egy-egy alliteráló verset. Pikáns verset végül nem hallottam, de amolyan szókimondó íróról van szó, elég idegesítő is, amikor szándékosan polgárpukkasztó dolgokat ír (tudom, hogy a bejegyzés címe is ilyen, muhaha). Mindenesetre ez az elsőéves csajoknál bejöhet, amilyen hátrányos a külseje, olyan sikere lehet ezekkel a versekkel náluk. Kedvenc művtörisünk egyik csúcs megjegyzése volt az a kérdés, hogy "azon gondolkodom, hogy a jelenlevők közül ki fog önnel egyszerre a mártásba nyúlni?". Itt adtam fel. Andris könyörgő tekintete, a fogyó sör, és a szőke nő egyvelege kimerített. A szőke nő egyébként mindenen vihogott, volt megjegyzése, és szemmel láthatóan rettenetesen élvezte, hogy két ekkora elme szellemi összecsapását figyelheti meg. Én meg csak emberek közé vágytam, mert ez bizony kibaszott szürreális volt. És mi még otthagytuk azt az egész jó kis társaságot az Andersenben...
Andrissal szépen bocsánatot kérve leléptünk, otthagyva Adélt, Józsit, mindenkit... Szegény Józsi (szintén cs.társ) nem tudom miért maradt, de állítólag fél órával utánunk távozott. Andrissal megbeszéltük, hogy erre tuti eljövünk még, olyan súlyos élmény volt.

Mi pedig Andrissal felszedtük Pankát, aki kétszer egymás után (!!) késte le a vonatát, így lett egy kis ideje ránk is. Innentől amolyan szokásossá vált a dolog: irány Andris lakása, közben megjelent két haverja is, ott sör, bor, pezsgő (az ouzora nem maradt idő s energia), majd irány az állatorvosi kar partija. Szeretem az ilyen estéket: meg van beszélve, hogy kivel, hol és miért találkozom, végül kikötök egy teljesen más helyen, teljesen más emberekkel, teljesen más okokból. Szóval az állatorvosi. Hát az bizony komplexum, csoda hogy kitaláltam hazafele jövet, mindenféle épületek, park, stb. 11-ig ingyenes volt a belépés és 200 a sör, odaértünk 10 perccel előtte, így pont volt időnk bemenni, pisálni és betárazni fejenként 3 sört. Ezután németnek hittek, és ezért angolul beszéltem egy csajjal, majd konstatálta, hogy magyar vagyok. Elbeszélgettünk velük, megutáltak, mert bölcsészek vagyunk, aztán jött a buli része, amit már nem szeretek annyira, de egész jó kis számok voltak, el lehetett lenni. Végül amikor épp azon filóztam, hogy hogy a francba lesz ebből fasza kis bejegyzés ide, akkor eljött annak a pillanata is, hogy Andris berúgott. Üldögélt egy dobozos Borsodival a kezében, és beszélgetett vele. Közölte, hogy a doboz szája a legjobb luk, ami létezik, jobb a pinánál, mert mégiscsak sör van benne. Aztán még egy kis iddogálás, végül haza. Szép kis este volt, egésségünkre!