Az itt már említett szép lányról és az utána következő aranyos lányról lesz most szó. Már csak azért is, mert ők következnek a sorban. Egyébként ez egy történelmi bejegyzés is egyben: itt lesznek először nevükön nevezve a szereplők.
Miután Any-vel szakítottunk én eléggé szétzuhantam. Utána még találkoztunk egyszer, amikor kiderült olyan is, ami eléggé fájt (persze én voltam a hülye, mivel mindig van másik pasi, de akkor is... ezt meg lehetett volna mondani), még úgy is, hogy tudtam: Any igazából csak védeni akart. Legalábbis nem bántani. Na mindegy, én akkor kegyetlenkedtem egy sort vele, aztán hozzávetőleg három hétig gyakorlatilag ittam. Még mielőtt teljesen padlót fogtam volna beleszaladtam egy lányba, akivel még OKJ-ra jártunk együtt és eléggé egymásra kattantunk. Julcsinak hívták és meglehetősen kapóra jött, mivel majd' két év után először voltam nagyon is egyedül. Valószínűleg emiatt tudtam rendesen elbaszni a dolgot.
Történt ugyanis, hogy egy darabig csak örömködtünk egymásnak, aztán körülbelül egy héttel Any-vel való szakításom után találkoztunk (első hiba) és az első randi csókba fulladt (második hiba). Ezek után akkor jártunk. Egészen három hétig. Köbö. Mivel igazából én csak annyit akartam, hogy valaki szeressen, ne is kicsit, nem nagyon vettem tudomást arról az apróságról, hogy ez nem egészen így működik. Egy két éves kapcsolatot akartam visszakapni, nem pedig egy újat elkezdeni (harmadik hiba). Nem arról van szó, hogy akár csak egyszer is arra gondoltam volna, hogy jajj, bár újra együtt lennénk Any-vel, nem, ez volt talán az, ami a lehető legtávolabb állt tőlem. Ettől függetlenül, magát az érzést vissza akartam kapni. Ennek lett az áldozata Julcsi, aki ezt nem nagyon tudta elviselni, amit maximálisan meg is értek. A jegyzőkönyv kedvéért azért annyit még mindenképpen el kell mondanom, hogy ő volt a legszebb lány is egyben, akit valaha láttam. Oké, mondjuk, hogy az egyik legszebb. Szóval végül három hét után inkább úgy döntöttünk, hogy nekem egy kicsit meg kell éreznem, hogy milyen is egyedül lenni, aztán majd úgyis jön valaki.
Rám zuhant a magány. Sokkoló élmény volt.
K végig mellettem volt, eljárkált velem ide-oda, asszisztált a kíméletlen sörözéshez, amit csaptam. Ekkor léptünk be először a City Pub nevű kocsma ajtaján, ami egyből elnyerte a tetszésünket, mivel nem volt túl drága, viszont nagyon hangulatos volt. A pultos is nagyon kedves volt, bár eleinte nem nagyon látta az arcomat (ezt ő maga mesélte később), mivel én csak ültem az asztalnál és támasztottam a fejemet. Később aztán kicsit magamhoz tértem, nem ittam annyit, jobban lettem. Akkor jöttem rá, hogy például ez a pultos mennyire jófej már. A City-ben később többször ünnepeltünk szülinapot is, ezek közül jópár egészen kritikátlanra sikerült, de azokról majd máskor mesélek. A lényeg, hogy egy ideig ott punnyadtunk a pultnál, aztán nagy nehezen ledöntöttem/tük a falat, amit a pultos épített maga és a világ közé, így megtudtam, hogy például A.-nak hívják és hogy nagyon kedves. Így találkoztam A.-val, Any-nek és kicsit a saját hülyeségemnek is köszönhetően, akiből mára már a legjobb barátom lett. Persze ez is csak később történt és eléggé rögös út vezetett idáig. Erről is lesz szó, valószínűleg a következő részben.
Hogy végül A.-val barátok maradtunk és rájöttünk, hogy ez mindekinek így a legjobb, nagy szerepet játszott egy Kata nevű lány, akivel a Mammut mozijában ismerkedtem össze, ahol dolgoztam és ahova ő is jött dolgozni. Eléggé készen volt, akkor szakítottak három év után a pasijával, de nem nagyon rendezték még le a dolgot magukban, szóval szegény lány nagyon szenvedett. Ő volt az első, akire használtam az aranyos lány kifejezést és ő volt az első, akibe Any után tényleg bele tudtam szeretni. Akkor már egészen jóban voltunk A.-val, szóval elég nagyot nézett, mikor besétáltam egy kedves, barna hajú, nagyon túl csöndes lánnyal és kértem egy teát. Mármint nemcsak neki, hanem magamnak is. Magában vihogva készítette el a rendelést és megállapította, hogy hmm, azért nem vagyok egy szent. Ismét csak a jegyzőkönyv kedvéért: mikor Katával elmentünk valahova, én tényleg nem akartam sört inni. Egyszerűen olyankor nem kívántam. Furán működik az ember.
Megfogni nem volt nehéz, elsőre látszott, hogy tetszünk egymásnak és hogy ebből valami nagyon jó is lehet. Beugrottam hozzá, mikor dolgozott, meg ő is hozzám, utána elmentünk sétálni vagy valami, ahogy az lenni szokott. Tényleg nagyon csendes lány volt, nem nagyon szeretett beszélni. Pontosabban ez volt kifelé, velem azért sokat beszélt. De ettől még mikor már tényleg nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, mert ő még mindig félig a volt pasiján csüggött fejben, azt bírtam mondani K-nak, mikor mondta, hogy beszéljek vele: "Oké, bazmeg, de ez nem beszél, hanem csak néz!" Ezen mondjuk utána egyből elkezdtünk vihogni. Aztán eljött Karácsony és ezzel együtt a Palace szokásos karácsonyi bulija, ahova együtt mentünk és együtt is jöttünk el. Nem akartam, hogy így jöjjünk össze és ezt világosan el is mondtam neki, mikor először megölelt, mivel ki akartam kerülni a bocs, részeg voltam szöveget. Aztán a Moszkván kiderült, hogy várni kell a buszára kábé egy órát, úgyhogy beültünk a Cheerio nevű iszonyatos kocsmába, ami éjjel-nappali és megtörtént, aminek meg kellett történnie. Utána a vállamra borulva bőgött, na nem azért, mert ennyire szar vagyok, hanem mert rájött, hogy az előző kapcsolatának kampó. Bár így lett volna.
A probléma nem az érzelmekkel volt. Olyanokat mondott, hogy azt hittem, ott helyben olvadok el és leszek egy undorító rózsaszín paca, csak az a bizonyos ex ne lett volna. Egyébként Kata volt az is, akivel az expasi-szindróma, mint létező probléma belecsapódott az életembe. Innentől kezdve mindig sikeresen belenyúltam és ex miatt szenvedőket húztam ki a kosárból. Visszatérve, a csávó konkrétan madzagon rángatta szegény lányt, aki nem nagyon tudott mit kezdeni az érzelmeivel. Emiatt, bár egymásba bolondultunk elég durván, mégsem lehetett azt mondani, hogy akkor mi járunk. Aztán 2007. december 31-én a világ végre fordult egyet. Életem eddigi legjobb szilvesztere volt, Katával töltöttük (ott volt Ali és S is, de nem sok vizet zavartak - erről a szilveszterről egyébként szintén van mit mesélni, de majd máskor. egy részéhez úgysincs semmi közötök, szóval már itt is a cenzúrázott verziót olvassátok) és nagyon jól éreztük... Hmm... Egymást. Aztán másnap reggel elmentünk sétálni és úgy tűnt, hogy már tényleg csak egy kicsi hiányzik és végre minden oké lesz. Aztán jött a szülinapom, ami egész jó volt, de még mindig csak a részegen-félrészegen smárolgatunk satöbbi résznél tartottunk. Aztán miután végigsírta a saját szülinapi buliját, majd a srác felment hozzá és ott is maradt jó darabig, én úgy döntöttem, hogy kiszállok. Persze ez pont nem az a műfaj, ahol ez így működik, szóval a szenvedés folytatódott.
De akkor már kicsit másképp, kicsit elbaszottabbul, sokkal több lánynévvel a történetben.
Utolsó kommentek