Azt mondjuk nem gondoltam volna, hogy a "Barátaimra várok" mondat három vagy négy 600 kilós kopaszt jelent. Igen, beszartam.
Ez a sztori is relatíve régi, de muszáj megemlékezni róla, nemcsak azért, mert mindennickfoglalt rinyált utána, hanem azért is, mert tényleg jó kis este volt.
Az történt ugyanis, hogy valamelyikünk kitalálta, hogy igyunk egy óriási nagyot, aztán menjünk bulizni. Hogy utóbbiból miért lett a Dokk az tényleg kurva jó kérdés, az viszont biztos, hogy végül a Mammut kulturális szórakoztató agymosó központban kötöttünk ki, igen készen. Valószínűleg egyébként az nagy szerepet játszott az odakerülésünkben, hogy K ismeri a biztonságiak főnökét, így 2-3000 forint helyett nulláért mehettünk be. Előtte nálam voltunk, asszem négyen, S, Ali, K és én. Ha még valaki lett volna ott, akkor bocsesz, tényleg nem rémlik. Ittunk jópár valamit, aztán mikor már annyira részeg voltam, hogy azt mondtam, oké, mehetünk, elindultunk. Ez egyébként nagyon kedves dolog szerintem az engem ismerőktől, hogy ha már egyszer el akarnak menni bulizni, amitől nekem az esetek többségében hányingerem támad (erről a Morrison's, Dokk és hasonló jó helyek, valamint törzsközönségük becsült intelligencia-hányadosa tehet), annyiban tiszteletben tartják méla undoromat, hogy megvárják, amíg annyit iszom, hogy azt tudom mondani, oké, mostmár el fogom tudni viselni. Ez egyébként nagyban szerepet játszik abban is, hogy ha ebben a háát, nem is tudom, mondjuk rovatban megjelenik valami, akkor valószínűleg atomkész volt a társaság és erről lesz megemlékezés. Csak a mihez tartás végett mondom.
Szóval miután lejutottunk a Kikötőbe Dokkba és be is jutottunk, úgy voltunk vele, hogy hmm, hát ez nagyon kész, de ha már itt vagyunk, nézzünk szét. Így lett, a társaság szét is esett, mindenki másfelé nézelődött. Itt hozzátenném, hogy basszus, 800 Ft volt egy 0.33-as Heineken, ami már annyira pofátlan, hogy még a rablás szavunkat sem szívesen sértem meg vele. Szóval álltam a pultnál, kértem egy sört, meg egy doboz cigit, kaptam egy szívrohamot a kért pénz mennyiségének egyértelművé tétele után, újraélesztettek, fizettem. Na ezek után láttam, hogy egy aranyos lány támasztja a bejáratot.
Az elmúlt évek tapasztalata az ilyen helyeken óvatosságra int. Megfigyeltem például, hogy ha egy csaj egyedül van, annak nagyjából két oka lehet: a) HIV-pozitív (ezt most nem ragozom) vagy b) az izomagyú barátja elment kérni két Cosmopolitan koktélt (egyet a csajnak is, mert ennyire udvarias). Erről az elméletről persze lesz majd szó, de nem itt, ez egy buli leírása. Szóval mivel van némi fenntartásom/eredendő szkepticizmusom a jó-csaj-egyedül kombóval szemben, úgy döntöttem, hogy előbb felmérem a terepet. Viszonylag rövid idő alatt rá kellett döbbennem, hogy ez a csaj tényleg egyedül van, ami egyrészről igazán hihetetlennek tűnt, másrészről pedig legalább némileg felderített, mert így csak orvosi igazolást kell tőle kicsikarni. És hadd ismételjem magam: olyan nincs, hogy nincs módszer (ezt már fejtegettem ebben a blogban? mindegy, egyszer mindenre sor kerül).
Az ismerkedés viszonylag gördülékeny volt, elég gyorsan ki lehetett szedni belőle az igazolást, ami szerencsére mindenkinél van, szóval úgy éreztem, hogy ha már itt vagyok, ezen az igazán hihetetlen módon elcseszett emberekkel teli helyen, legalább szerencsém is van. Ami bár nem ritka, azért mindig örömmel tölt el. Aztán mikor mondta, hogy a barátaira vár, akkor is nyugodt voltam, azt már tudtuk, hogy én speciel sínen vagyok, szóval nem fog senki féltékenységi rohamot kapni, ha meglát. Ami mondjuk nem baj persze, mivel az ilyen jellegű dolgokat nagyszerűen el lehet simítani maximum két mondattal, de azért az se rossz, ha kényelmesebb a szituáció és nem kell még erre is levegőt pazarolni. Aztán mondta, hogy na, itt is vannak a srácok, mire én felnéztem és megköszöntem a részvételt. Négy izomtorony közeledett felénk, ami nekem annyira nem feküdt, pláne, hogy szeretett barátjukat egy sráccal látják, aki láthatóan rámozdult. Tisztában vagyok vele, hogy mire képes mások szeretete, ahogy arról is van elképzelésem, hogy mire képesek az ilyen felépítésű emberek, szóval még megvártam, hogy közelebb érjenek és mikor láttam rajtuk, hogy a megítélésem a szemükben nem sokat változott az elmúlt egy méteren, jobbnak láttam, ha mosolygok egyet és további jó bulizást kívánok.
Miután túl voltam két szívrohamon, úgy döntöttem, hogy most kicsit elég volt, ezért le akartam állni egy asztal mellé. Mivel mindegyik foglalt volt, úgy döntöttem, hogy csatlakozom két lányhoz, akik közül az egyik még egészen értékelhető is volt. Kedvesek voltak egyébként, az, amelyikre hirtelen felindulásból ráaggattam az aranyos címkét, még jófej is, szóval beszélgettünk és próbáltuk rávenni a barátnőjét, aki viszont nem volt kimondottan szépnek nevezhető, hogy próbáljon már elkoccolni valahova egy kicsit. Nem nagyon akarta érteni a célzást, pedig mindent bedobtunk, ami eszünkbe jutott. Így aztán beszélgettünk tovább arról, hogy másnap mennek haza Győrbe és hogy milyen kurva jó hely ez a Budapest. Aztán K végre odajött, de nem viselkedett igaz barát módjára, mivel úgy ítélte meg, hogy csak azért, hogy nyugodtan csajozhassak, ő nem fog eltölteni egy percet sem egyedül a másik lánnyal. Ezt egy részről megértettem, de azért néha igazán be kell vállalni némi áldozatot. Na mindegy, a történet végül is véget ért annyiban, hogy elhúztunk onnan mielőtt K-ra ráaszállt volna Nemszép (na igen, én bezzeg hajlandó vagyok áldozatokra...), azzal a szöveggel, hogy akkor még majd fussunk össze. A Fussál te össze a villamossal-mondat ott és akkor kicsit erősnek lett bélyegezve, de továbbra is reméljük, hogy a történelem minket igazol majd.
Ezek után igazából már túl sok minden nem is történt, A. végre végzett a munkahelyén és mondta, hogy akkor sörjünk és mivel feljönni nem volt kedve, én mentem le. K-ék még maradtak, bár S asszem korábban lelépett.
Ami még fontos, az csak egy gondolat, ami aznap este megkísértett és azóta is vissza-visszatér. Egyrészt arról, ami ezen a helyen történt és nagy valószínűséggel mindig is történik. Mielőtt elindultam volna, még Ali is elkapott, hogy ugyan, menjünk már egy kört. Mentünk. Azt vettem észre, hogy a tömeg hullámzását sokan használják arra, hogy a mellettük elhaladó lánynak a seggébe markoljanak. Az a bizonyos mellettük elhaladó lány pedig ezt szemrebbenés nélkül fogadja, maximum visszanéz és ha olyan a srác, aki csinálta, rámosolyog. A szerepek le vannak osztva itt is: egy csajt összeszednek, hogy aztán lekurvázhassák. Egy csávót felszednek, hogy aztán leköcsögözhessék. Hogy baj van-e ezzel, azt mindenki döntse el maga, részemről úgy gondolom (és ez az a mondat, ami elvileg úgy kezdődött volna, hogy "Másrészt pedig arról"), hogy ezek is csak ugyanolyan dolgok, amik mindenütt ott vannak, az élet minden pillanatában. Így aztán annak ellenére, hogy tényleg baj, hogy ezek a szerepek dominálnak, valahol az se jó, ha ezen rinyál valaki. Mert minek sír valaki azon, hogy mi az, hogy a csajok ilyen meg ilyen helyzetben egyből kurvák, ha egyszer ő is ugyanúgy rámondja másokra ezeket a szövegeket.
Igen, jól látjátok. Ha állást is foglaltam, az maximum egy határozott talán.
Utolsó kommentek