Hétidézete

‎"It's the end of the world as we know it, and I feel fine."

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Utolsó kommentek

Mérőeszköz

2010.08.22. 16:54 szkr

Hosszú idő után először megpróbáltam végigülni egy istentiszteletet. Annyit legalább ért a dolog, hogy most 10+1 pontban beszámolhatok róla.

Kezdjük talán a legfontosabbal: a csajok. A jó csajok vagy aranyos lányok, ahogy tetszik, továbbra is alulreprezentáltak a hívő közegben. Nem, ez így nem feltétlenül igaz, az viszont tény, hogy templomba nem vagy alig jár közülük valaki. Ez persze érthető, nekik van hol keresgélniük, a gyülekeztre azoknak van szükségük, akik annyira lúzerek, hogy a) Isten Jézus a szerelmük vagy b) máshol képtelenek összeszedni egy normális csávót. Ez persze nem probléma, valahol nekik is meg kell találniuk a hozzájuk illő embert, csak éppen a jó csajok látványos hiánya eléggé elveszi a kedvét a templomba járástól egy olyan embernek, mint amilyen például én is vagyok, aki egy szülinapra is azért megy el, mert soha nem lehet tudni, hogy az ünnepeltnek van-e talonban olyan lányismerőse, akivel még nem futott össze és még jól is néz ki.

A lelkészek... Ez legalább három pontot felölel, sőt, talán ötöt is, de túlesünk rajta, ígérem.

Szóval. A pátosz. Nem, így nem jó. A pátosz. Iszonyatos. "Felséges Mennyei Atyánk, Hálát Adunk Neked..." Ugye ti is halljátok azt a furán magasra intonált hangot, amiben mondják ezt a szöveget? Ha nem, akkor random essetek be egy imádságra és onnantól soha nem felejtitek, ezt ígérhetem. Még ma is, mikor unokatestvérem gyerekeinek a keresztelőjén voltam, azzal hitegettem magam egy darabig, hogy ezt lehetetlen komolyan gondolni. Aztán egy idő után rá kellett döbbennem, hogy a faszt, ez bizony halálosan komoly, ezt így kell csinálni. Haláli. És halálos, pláne délelőtt tízkor.

A politika. A rendszerváltás agitprop bandája egyértelműen a lelkészek/papok kollektívája. Egy-egy jobbos elszólás semmiképp sem hiányozhat a szószékről, "követték a füstoszlopot, ahogyan nekünk is politikai vezetőink tanácsát kellene követnünk", egyébként ez volt az a pillanat, amikor én felálltam és távoztam, na nem azért, mert elegem lett, szenvedtem én már jóval korábban is, egész egyszerűen három éves unokaöcsém a karzatról már tíz perce azt kérdezgette az anyjától, hogy hol vagyok és végre lejöttek hozzám, így kimehettem Bálinttal. Megmentett, lássuk be.

De a kedvencem a lelkészekben mégis az, hogy nyilvánvalóan sokat piálnak. Máshogy persze más se bírná, teljesen érthető, hogy kortyolgatnak az úrvacsorára szánt borból. Legyünk őszinték, mi is ezt tennénk, ha ott állna a kamrában hatvan liter jóféle bor. Ez meg miért nyilvánvaló, jön a kérdés hamarosan, valószínűleg egy teljesen felháborodott kereszt(y)én(y) elvtárstól olvasótól. Nos, mivel én már csak ilyen vagyok, hagyom, hogy jöjjön a kérdés, szóval a piálás dolgot hagyjuk is ennyiben.

"Nem kell félni a holnaptól, a növekedéstől, a gyarapodástól", mondta a lelkész és mosolygott a boldog szülőkre. Nem arról van szó, hogy ezzel bármi bajom lenne, mindig is jófejségnek találtam, hogy a szexet a templomban reklámozzák, pláne, mivel mindenki tudja, hogy a protestáns vallásokat annyi különbözteti meg a katolikustól, hogy míg utóbbi gyilkosságnak tartja a gumit is, a református és evangélikus vallások elmehetnek nyugodtan durex-reklámnak is. A poén ebben az esetben az, hogy unokatestvéreméknek már alapból volt egy gyereke, mikor becsúsztak a hármasikrek. Nekik talán cinikus dolog azt mondani, hogy ne féljenek, csináljanak még. Kellenek a hívők.

A hangsúly. Nem tudom, feltűnt-e bárkinek is, hogy a legtöbb nagyonhívő lelkész úgy beszél a gyülekezethez, mintha egy rakás idiótának mondaná a tutit. Persze az is lehet, hogy ez csak a pátosz része, nem hülyének nézi a hívőket, hanem csak jobban akarja hangsúlyozni, hogy ez kurva fontos, ebben hinni kell.

Arról, hogy mennyire kult élmény, mikor egy gyülekezet kollektíve hamisan énekel, már csak egy mondatban akarok megemlékezni, ezt tényleg hallani kell, ahogyan a fentebb emlegetett hangszínt is. "Isten szeretetének mérőeszköze" lehetne az is, hogy hányan ülnek kussban inkább a helyükön, ahelyett, hogy részt vesznek ebben a vernyogásban.

Végül szeretnék mondani egyetlen dolgot nektek is, akik templomba jártok minden vasárnap. Semmi bajom veletek. Sőt, ami azt illeti, minden tiszteletem a tiétek. Mert az, amit nektek minden vasárnap ki kell állnotok csak azért, mert ebben hisztek, több mint elegendő indok az ateizmusra. Ti viszont bírjátok, ott vagytok, még szeretitek is. Tiszteletre méltó teljesítmény, amit remélem honorálni fog Isten. Addig is kitartás. Már nincs sok hátra.

Szólj hozzá!

Címkék: vallás gyökér

A bejegyzés trackback címe:

https://krstf.blog.hu/api/trackback/id/tr862239190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása