A Tetthelyen ültünk pontosan egy héttel ezelőtt, amikor megfelelő mennyiségű sör és jéger elfogyasztása utána a jelenlevők egyike elég bátor lett ahhoz, hogy odamenjen egy sráchoz, aki megtetszett neki. Felírta egy darab papírra az MSN-címét, aztán fogadtam vele, hogy odaadja-e. A fogadás egyébként eléggé egyoldalú volt: ha nem adja oda a cetlit, akkor fizet nekem egy korsó sört és egy felest, ha igen, akkor én nem fizetek neki semmit. Az élet már csak ilyen ugye...
Na nem is ez a lényeg, hanem hogy mennyire vicces már, hogy az MSN-címét adja meg mindenki a másiknak, a telefonszám később vagy kiderül vagy nem. Mondjuk ebben az esetben végül nem derült ki, de erről senki nem tehet, csak az évek. Végül is érthető is ez a folyamat, szüleink még leveleztek egymással, aztán jött a telefonszámcserélőskor, most, hogy már van mindenkinek csetprogramja, amiről ráadásul adott esetben le is lehet tiltani azt, aki nagyon nem tetszik, miért is ne ezt használnánk. Ingyen is van, meg minden, pont tökéletes.
Persze felvetődik a kérdés, hogy mégis ezután mi következik, a 6 éves unokahúgom vajon mit fog csinálni, mikor rámozdul egy srác (legalábbis reméljük, hogy egy srác), cím és telefonszám kilőve, ráadásul tíz év múlva már az MSN is csak egy régi kor szánandó maradványa lesz (ahogy persze mi is). Na nem kell megijedni, tíz év elég gyorsan eltelik, szóval hamarosan kiderül.
Addig pedig köszönjük a részvételt. Most pedig tessék odatámolyogni a pulthoz és kérni egy korsósörtmegegyfelesjégert. Ha még tudtok beszélni.
Utolsó kommentek