Karácsonyi kéjgyilkosság, három részben - 1. rész
December 24., csütörtök, 13:46
A szekrényben lapult a nagyszobában és azon dolgozott, hogy valahogy kiszedje a hátából kimeredő fejszét. A kurva életbe, ez kibaszottul fáj, gondolta, miközben teljesen kicsavarodott állapotban rángatta a gallyazó fejszét, amit az a kibaszott idióta úgy belerakott a hátába, hogy alig kapott levegőt. Csak egy pillanatig persze, mert aztán rohadtul meghalt, még szerencse, hogy arra járt valami angyal, aki kézrátétellel meggyógyította. Majdnem. Sajnos ez valami renegát idióta volt, aki már nem támaszthat fel senkit, de megállíthatja a folyamatot. Legalábbis valami ilyesmit magyarázott, aztán elhúzott a picsába, mielőtt megkérhette volna rá, hogy ugyan, ha már úgyis áll, szedje ki belőle ezt a kibaszott fejszét. Ááááááááááááááoúúúóóóó!!! Egy hangos reccsenés és a fél gerincoszlopával együtt a fejsze a szekrény padlóján landolt. Egy darabig csak csúszkált, aztán rezignáltan figyelte az egykor hozzátartozó belsőséget. Így kurvára nehéz lesz bosszút állni.
A démon közben vihogva hallgatta a haverjait, akik éppen azt mesélték, hogy milyen fasza érzés volt újra rászabadulni a világra. Mellette ott állt hűséges szolgája, aki ahhoz képest, hogy ezer éves volt és zombi, nagyon jól tartotta magát. Ez volt az egyesség, szolgálja élete végéig (ami persze már megtörtént, de ilyen joghézagokra nem lehet megoldást találni a jelenlegi Polgári Törvénykönyvben), cserébe állandóan jól kinéző, gazdag, idős faszi lesz, aki annyit dughat nála 20-25 évvel fiatalabb csajokkal, amennyit akar. Az elején meg akarta szopatni azzal, hogy összehozza valami 170 éves öregasszonnyal, de aztán úgy döntött, hogy egy ilyen poén nem éri meg a vesződtséget. Meg egyébként is ízléstelen lenne. Beleharapott a májba, amit a kezében tartott, aztán undorodva kiköpte a falatot: kiszáradt. A máj csak akkor finom, ha frissen tépték ki az emberből, ezen meg már legalább tíz perce nyammog. Ez van. Ránézett a haverokra, akik elmondták, hogy az első áldozatuknak hogyan tépték ki a karjával együtt az agyvelejét (baromi nehéz művelet, respect annak, akinek sikerül), aztán intett, hogy húzzanak végre, keressék meg a gyereket meg azt a szerencsétlent, aki kinyitotta nekik a kaput. Nem volt benne biztos, hogy ki volt, az volt az egyetlen nyom, hogy valami retardált egy egy méter huszonnégy centis karácsonyfával megkarcolta a Létet A Halál Utolsó Akadályától Elválasztó Hártyát és így kijutott a démonhadsereg. Végre. A haverok. Olyan régen látta őket, olyan egyedül volt eddig. Na menjünk, irtsuk ki az emberiséget, érzelmeskedni utána is ráérünk.
A gumiszalag megfeszült a karján. Hallotta, ahogy a tű roppanva áthatol a bőrén, hallotta, ahogy a vér beleszalad a műanyag baszásba, ami az injekciós tűk fontos része, aztán már csak érzett. Nem, ez így nem jó. ...aztán már csak érzett. Igen, így jobban néz ki. Hátradőlt és csodálta a szeme előtt megjelenő szavakat. Atyaúristen, de kurva jó ez! Aztán persze jött a Rohadék is. Nem tudta a nevét, csak így nevezte el magában a démont, akitől néha fontos infókat kapott. Valószínűleg emiatt maradhatott nyomozó, különben régen kibaszták volna. De így... Eleinte a Rohadék csak azért jött, hogy röhögjön rajta, mivel első találkozásaik alkalmával a hideg kirázta és érezte, hogy a galamb nyéllel indul neki a rövid utazásnak a seggéből a külvilág felé, de aztán egészen jókat dumáltak. Ettől még kurva idegesítő volt persze, Marison, a házvezetőcsajon és drogdíleren kívül az egyetlen barátja egy kibaszott démon volt, ami több mint kínos, pláne, hogy csak akkor látja, amikor annyira be van tépve, hogy akár a falon lógó, a nagyapjáról készült portréval is kurva jókat tudna dumálni például a posztmodern festészet megnyilvánulásairól a freskókon, vagy a pápa legújabb csajáról. Mindenesetre tény, hogy valahol érthető volt, hogy nem nagyon adtak a szavára. Soha nem hagytok pihenni, ugye?, kérdezte végül, de nem várt választ. A démon vigyorogva nézett rá, aztán gondolattal válaszolt. Ne bassz már fel, karácsony van!, próbált tiltakozni, de valójában jóleső érzés töltötte el. Végre történik valami. Mellesleg azok a rohadékok megérdemlik, eddig nem hittek neki, most a saját szemükkel nézhetik végig, ahogy démonok tépik ki a szívüket és zabálják meg. Feltéve persze, hogy a szemüket a helyén hagyják. Tényleg, ez nem is rossz... Figyelj, kérhetek valamit? Fogd fel karácsonyi ajándékként...
Nagy nehezen visszagyömöszölte a gerincoszlopát. Egy darabig bénázott vele, de végül sikerült rendesen visszarakni a helyére. Felállt és a kezébe vette a fejszét. Most én jövök, ribancok! Kilépett a szekrényből és odalopakodott a neki háttal álló démon mögé, felemelte a fejszét és lecsapta a kibaszott fekete rohadék fejét. Ennyit arról, hogy elbasztátok a szentestémet, köcsögök! Addig taposta a szemétláda fejét, amíg porrá nem omlott az egész teste, ezzel jelezve, hogy kinyúvadt, aztán elindult megkeresni a többi faszkalapot. Boldog Karácsonyt, basszátok meg!
Utolsó kommentek