A. Mansonra aludt, K táncolt a dédapám reinkarnációjával, én pedig határozottan jó kapcsolatba kerültem egy körtével. És még az esőt is beszoptuk.

Van nekünk egy nyaralónk Balatonföldváron, ami igazából inkább hasonlít egy erdőre, mint azokra a bizonyos szép, rendezett izékre, amik "nyaraló" címszó alatt az eszünkbe villannak, de éppen ez adja meg a hangulatát is. A fű kábé derékig ér, tavaly már beszereztünk egy kaszát is, amit persze nem nagyon szeretünk használni. Részegen meg pláne nem. Egyébként én nagyon szeretem ezt a helyet, a ház ugyan baromi kicsi (három, nagy jóakarattal másfél személyes szoba, kicsi nappali-szerű valami, aminek a nagy részét egy baromi nagy ebédlőasztal foglalja el, egy kábé másfél személyes konyha és két fürdő, az egyik a házon kívülről közelíhető meg és régen asszem valami raktár volt), de a kert szép nagy, meg ugye nem az a rendezett valami, szóval sokkal szerethetőbb, mint a többi nyaraló. Na ide mentünk hétvégére A.-val és K-val, hogy pihenjünk egy kicsit, meg nyaraljunk, ilyesmik.

A.-nak például elég régen sikerült már elszabadulni szeretett fővárosunkból, szóval ő külön örült ennek a dolognak, ahogy mi is, én specc azért, mert szeretek lent lenni. A kocsiban, miközben jöttünk lefelé, A. el is aludt, mivel ő délelőtt még dolgozott; ami igazán széppé tette a dolgot, hogy mindezt az új Manson-album zenéjére tette, ami azért nem kispályás... Aztán mikor megérkeztünk, K gyorsan elszaladt sörökért (előtte a Tescoban bevásároltunk ugyan, de az nem volt éppen hidegnek nevezhető), mi pedig kicsit belaktuk a házat A.-val, ami abban nyilvánult meg, hogy én csináltam a szokásos áram-bekapcs, hűtő-bekapcs, gáz-bekapcs satöbbi műveleteket, A. pedig kitakarította a fürdőt, ami szerintem óriási dolog volt tőle, mivel a ház tömve van pókokkal és a lakhelyeikkel, szóval volt dolga rendesen. Innen is és újra: köszönöm!

Aztán végre ihattunk. Egy fél üveg jégermájszter és egy halom sör elfogyasztása után a Pub-Lik felé vettünk az irányt, ami lenn van a városban (a mi házunk egy löszfal tetején van). A hely egyébként nekem személyes kedvencem, mindig málnás sört iszunk és baromi hangulatos az egész. Na most átépítették, ami még nem lenne baj, de első este például tömve volt eszméletlen tróger seggfejekkel, ami viszont az volt. Mármint baj. Részemről örültem neki, hogy végre csináltak egy igazi pubot/bárt/nevezzük, ahogy akarjuk, de az igaz, hogy hmm, a látogatók hagytak maguk után némi kívánnivalót (ez egyébként kábé egykor volt, szóval még részegek is voltak, ami nem sokat segített a megítélésükön). Én mindenesetre baromi jól éreztem magam (oké, aznap eléggé fáradt voltam, tehát nem esett nehezemre gyorsan berúgni), ráadásul egy tavalyi pultos megmaradt, akivel egészen jóban voltunk és akit bizonyos okok miatt én Körteként ismerek, ő engem pedig Barackként. A bizonyos oknak egyébként sok köze van bizonyos pálinkákhoz (egy feles barackhoz például), de ez egy másik történet, meg mostmár be is mutatkoztunk rendesen, szóval akár E.-ként is hivatkozhatnék rá, amit persze nem fogok, mert az közel sem olyan vicces. A lényeg, hogy megörültünk egymásnak és ez így is maradt. Aznap este aztán, miután úgy döntöttünk, hogy mára pont ennyi, hazasétáltunk vacsorázni, meg inni még egy sört meg ilyesmik. A szél ekkor már baromira fújt, ami aztán odáig vezetett, hogy másnap nem nagyon láttuk a napot. Viszont kurvára esett.

Természetesen a pulcsimat itthon felejtettem, ami azért annyira nem volt jó és betudható annak, hogy a) baromi optimista voltam és hittem benne, hogy nem lesz rá szükség vagy b) egész egyszerűen tök hülye vagyok. Érthető okokból én inkább az előbbire szavaznék, de a szomorú igazság az, hogy rohadtul a b) a helyes válasz. Ez van. Az eső beszorított minket a házba, ami azért nem volt annyira vicces, viszont legalább rájöttünk, hogy a tollaslabdaütőt milyen sok mindenre lehet használni. Ezek közé tartozik például a túlzott állatbarátoknak való légycsapó, mivel így a légynek is van esélye. De kimondottan jó ötletnek tartom a tollaslabdaütőként való felhasználási lehetőséget is. Mondanom sem kell, azért a sörözést folytattuk, de mielőtt komolyra fordítottuk volna a dolgot, K hatására úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni, hátha akkor jó idő lesz. Nem lett. Viszon legalább jól eláztunk.

Egy idő után aztán előszedtük a maradék jégert, ami valamilyen megmagyarázhatatlan okból belefagyott az üvegbe. Na ez elvileg lehetetlen, szóval mi azért egy kicsit elcsodálkoztunk. Ráengedtem egy kis langyos vizet az üvegre, ettől az ital felolvadt ugyan, viszont pontosan úgy nézett ki, mint egy megtermett májdarab, ami ki tudja hogy került az üvegbe. Némi rázogatás után aztán visszanyerte eredeti alakját és ittunk. K egy idő után kitalálta, hogy azért pokrócba burkolózva csak nem mehetünk a Pub-Likba, úgyhogy kivasalja a felsőket, hátha akkor megszáradnak, mivel kicsit megviselte őket a délutáni kirándulásunk. Mikor aztán a teraszon ülve (végre elállt az eső, úgyhogy kiülhettünk) az ölében tartotta a pulcsiját és vasalta, kijelentette, hogy fura, hogy egyáltalán nem részeg. Aztán rádöbbent, hogy mit csinál éppen és... Maradjunk annyiban, hogy leesett neki a helyzet humora. Mikor kivégeztük Jéger barátunkat, el is indultunk a kocsmába, hogy megtartsuk a záróbulit, mivel ma (vasárnap) már jöttünk haza. Akkor még úgy voltunk vele, hogy ha szép idő lesz másnap, akkor maradunk, de később azért be kellett látnunk, hogy ez nem így működik. Lent aztán ittunk tovább, A. tequilázott, K tovább folytatta a jégerezést, én pedig mézes barackot ittam. Ami fura volt, hogy nem lettünk kimondottan részegek, előző este simán készen voltunk, de aznap valahogy nem. Mondjuk A. egy kicsit gallyra tette magát, az igaz, de ő fáradtabb volt nálunk. Szerintünk. Az viszont kimondottan vicces volt, mikor a felszogáló srác odajött az asztalunkhoz és némileg zavartan mondta, hogy "Hát nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent, de Körte üdvözli Barackot", mire vihogva mondtam, hogy én is őt, ami láthatólag megnyugatatta a srácot, hogy oké, legalább nem mondott akkora hülyeséget. Pontosabban de, de legalább jól mondta. K közben kifigyelt magának egy csajt, aki tényleg jól nézett ki és tényleg baromi jól táncolt, A. nagyon agitálta, hogy menjen már oda, de ő inkább maradt figyelni. Én közben amennyire tudtam, kommunikáltam régi-új ismerősömmel, akinek egy idő után végre megengedték, hogy bejöjjön és ne csak a teraszon legyen, szóval oda tudott jönni hozzám köszönni. Részemről ezen a téren ennyiben is maradtak a dolgok, K viszont egyszer csak táncolt. Nem tudom, mi történt, A.-val dumáltunk, ő eltűnt, aztán A. mutatta, hogy K a kiszemelt csajjal éppen táncol. Ráadásul nem is volt rossz, aminek örültem, meg a csaj is élvezte a dolgot láthatóan. Aztán vége lett, K visszaült és alig kellett ugatni neki, hogy menjen oda a csajhoz, mert tényleg ez volt a célja, csak hát mindenkinek kell egy kicsi lökés néha. Így viszont kiderült, hogy a lánynak van barátja, viszont szívesen menne el táncolni K-val máskor is, ráadásul Bobó a beceneve, ami a jó, hogy dédapámé is ez volt. Az öreg mindig tudott élni és tulajdonképpen be kell látni, hogy igaza volt: ha már muszáj visszajönni, én is ilyen testben reinkarnálódnék... Ezek után pedig elmentünk kaját kutatni, aminek a végeredménye egy éjjel-nappali hamburgeres lett, ami tavaly még nem volt, viszont a rohadékok a kedvenc fagyizóm helyére építették. Ja, mellékesen kajájuk az nem volt, egy darab hamburgert még tudott csinálni, de ennyi (oké, volt palacsintája is, de könyörgöm, mi a faszért éjjel-nappali, amikor nincs kajájuk éjjel?? és mindez miért a kedvenc fagyizóm helyén kritikátlankodik?? igen, eléggé felbasztam magam rajta). Azt az egyet K benyelte, aztán hazasétáltunk (én kicsit gyorsabban mentem, mert tényleg ideges voltam, úgyhogy meg-megállva, mint József Attila, de hazajutottunk. Ott még ittunk egy sört K-val, A. inkább elment alunni, mi még ökörködtünk egy kicsit, aztán én is követtem A.-t. K még kicsit maradt, úgy gondolta, hogy az új kedvenc számát kimondottan humoros 40-es hangerővel üvöltetni a házban, miután pedig rászóltam, a Roxy-t kezdte keresni a rádión. Ez volt az a pillanat, amikor kihúztam a lejátszót a falból (ha visszadugta volna, akkor beviszem a szobámba. ezt ő nem tudja, de azért for the record-alapon elmondom most), ebből tanult és inkább ment aludni ő is.

Végül ma egy kis időre kisütött a nap, de éppen csak addig, amíg már kezdtünk hinni benne, hogy akkor most ki lehet feküdni napozni. Na akkor azért gyorsan eltűnt megint. Még a Pub-Likban ittunk egy málnás sört (én; A. tejeskávét, K pedig egy feketét ivott), elmentünk lángosozni (hogy legalább ennyi nyaralás-élmény legyen), utána beültünk a kocsiba és jöttünk. Még a Völgyhídról megnéztük a szép kilátást, aztán Budapest felé vettük az irányt. Nem nagyon beszéltünk, mindannyian ki voltunk, viszont baromi jól éreztük magunkat, még a rossz idő sem tört le annyira, legalábbis engem. Persze jobb lett volna, ha végig süt a nap, de azért így se volt rossz.

K vezetett, én próbáltam ébren maradni, A. pedig (szereti a változatosságot) AC/DC-re szundított egyet.