A Man on Fire (A tűzben edzett férfi) egy furcsa film. Az első fele olyan, mintha szándékosan lenne elnyújtva, ráadásul úgy csöpög, hogy a monitor alatt kisebb pocsolya gyűlt össze az első egy óra után. Az érzelgős jeleneteket ráadásul minden alkalommal ugyanaz a siralmas és már több milliószor hallott lassú zene kíséri, adott esetben teljesen inadekvát módon be- és kikapcsolva. A fura benne az, hogy ez mind nem vesz el belőle. Teljesen rendben van. Nem mondom, hogy egyszer sem üvöltöttem fel, hogy na ne már, ez azért túlzás, de valahogy mégis elfogadja az ember. Vagy, lássuk be, hozzászokik.
A sztori: Creasy (Denzel Washington) kiégett CIA ügynök, ex-bérgyilkos. Alkoholista, nincs élete... Szóval nyugodtan mondhatjuk, hogy ő a Közhely. Haverja, a szintén ex-bérgyilkos Rayburn (Christopher Walken) beszéli rá, hogy vállaljon el egy testőr állást Mexikóvárosban a Ramos-családnál. A kislány, akire vigyáznia kell (Pita - Dakota Fanning) persze rövid úton az agyára megy a magányos farkasnak, ám egy idő után megszereti, megmutatja neki, hogy van még esély az életre, hogy talán érdemes. Aztán a kislányt elrabolják és a váltságdíj balul sikerült átadása után egyértelművé válik, hogy megölték. Creasy persze nem hagyja annyiban: bosszút esküszik.
Na ez az a pillanat ("What are you gonna do? - What I do best. I'm gonna kill 'em."), amikor a film bepörög és valami egészen fantasztikus lesz. Washington a Training Day óta nem volt ennyire jó, úgy öl és olyan szöveggel, hogy szinte a fél filmet meg kéne tanulni fejből. Laza és kegyetlen. Ahogy szeretjük. Előtte Fanning is hozza a formáját: elbűvölő kislány, ilyen az összes filmjében - persze csupán addig, amíg nem szinkronizálják... A bosszú ebben a filmben nem édes, ahogy Washington is mondja: "Revenge is a meal best served cold." Fuentes-t (Jesús Ochoa) olyan lelki nyugalommal rabolja el hatalmas védelméből és öli meg, hogy öröm nézni. De a gyilkosságok, a bosszú, mind nem számít annyit, mint az a tény, hogy itt végre indokolt. Nem egy öncélú vérengzésen örömködöm, ebben a filmben minden a helyén van. Washington pont eléggé laza ahhoz, hogy elhigyjük, nem esik túlzásba, ő nem egy John McClane, aki halhatatlan, nem. Ő csak dühös. Mert elvették tőle azt a hitet, hogy teljesen oké dolog az, hogy újra élni akar. És ha valaki erőszakkal elveszi egy képzett gyilkos a második esélyét, akkor az magára vessen ("And they're gonna wish, they never touched a hair on her head.")...
A Man on Fire az a fajta film, aminek lehet akármilyen túlzásba esetten csöpögős és lassú az eleje, megbocsátjuk neki, mert értelmet ad az egésznek. Egy olyan film, aminek bár ne lenne vége.
Vagy legyen, csak akkor Tony Scott, a rendező, ne legyen egy gyáva pöcs. De most komolyan, a film egészen az utolsó 12 percig tényleg tökéletes. És akkor kiderül, hogy Pita él. És innentől kezdve veszett ügy, még a Washington nyakában himbálózó Szent Júdás (a veszett ügyek védelmezője) medál sem segít rajta: hollywoodi giccsbe fullad egy igazán jó akció-dráma. Talán ha nem blockbustert akartak volna. Nem tudom. Így viszont a közel két és fél óra után csak egy nagy adag csalódottság marad.
Nem azt mondom, hogy nem érdemes megnézni. Dehogynem. Sőt. Csak éppen egy átverés az egész. Nem nagy film. Nem ad semmi újat. Még csak nem is jó. És mindez tizenkét percen múlott.
Talán Tony Scottot idézi Fuentes, mikor azt mondja: "We just make out as best we can." De ha nagy nézőszámot, sok pénzt akar az ember, akkor nem lehet mindent. Csak a legjobbat, amit adott körülmények között lehet.
Ennek a filmnek csak látszólag tételmondata, hogy "Egy golyó mindig az igazat mondja." Valójában egy korrupt zsaru szájából hangzik el, mielőtt a seggében felrobbanna némi C4.
"It was just business, you know?"
5/10
Utolsó kommentek